Ritkán akadunk ennyire megható, lélekemelő történetre, melynek a befejező részében fontos szerepet kapott a csapatunk és a koporsó szállítására is alkalmas szép ágyúnk.
„A Komárom melletti csatában, 1944. december 9-én – nagy valószínűséggel – egy szovjet gránátszilánktól sebesült meg, tíz nappal később hunyt el a helyi 2-es számú helyőrségi kórházban. A haza védelmében tanúsított vitézségét posztumusz, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon kardokkal kitüntetéssel ismerték el. Számunkra Csízi Molnár István tüzérfőhadnagy hős, aki sok tízezer társával együtt fiatal életét adta Magyarország védelméért. Pedig senki nem születik hősnek. Nem is kell annak születni ahhoz, hogy mégis azzá váljon az ember egy-egy történelmi pillanatban. Elég, ha becsületes, helytálló és szilárd jellem -. és a történelem vihara máris átrepíti a hőssé válás útján. (…) Most emellett a ravatal mellett állva megállapíthatjuk, hogy kedves halottunk végig hűséges maradt ahhoz a jelmondathoz, amelynek szellemében 1940-ben tiszti esküt tett a Ludovika Akadémián: a hazáért, mindhalálig!” – tisztelgett a hősi halált halt főhadnagy emléke előtt Papp ezredes.
Csízi Molnár István földi maradványainak hazahozatalát, családi kriptában történő elhelyezését a Honvédelmi Minisztérium támogatásával az egykori tüzérfőhadnagy unokája, Irsay-Nagy Dénes tartalékos főhadnagy szervezte meg. Elbeszéléséből megtudtuk: nagymamája egészen 1987-es haláláig bízott benne, hogy szeretett férje egyszer majd hazajön. A családban sosem volt szabad szóba hozni, hogy a nagypapa elesett a háborúban: még a dédnagymama sem árulta el, hogy ő bizony járt a fia sírjánál, sőt, egy maréknyi földet is hozott a hantról. Öt évvel ezelőtt viszont a dédmama könyveinek rendezgetése közben, a volt templomi énekeskönyvéből kihullott egy papírdarab, amelyre halvány ceruzarajzzal a komáromi evangélikus temető térképét skiccelték fel, az egyik sírt pedig egy kereszt takarta. A fenti történetben az unoka számára az volt a legmegdöbbentőbb, hogy az évek során sokszor járt abban a temetőben, és gyakorlatilag minden alkalommal méterekre haladt el nagypapája sírja mellett.
Csízi Molnár István főhadnagyot újratemetésén részt vettek a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Soproni Tagozata, a Győri Honvéd Hagyományőrző Egyesület, a székesfehérvári Magyar Királyi „Szent István” 3. Honvéd Gyalogezred Hagyományőrző Egyesület, a Honvéd Zrínyi SE Katonai Lovas Szakosztály, a Honvéd Kerékpáros és Hagyományőrző Egyesület és a nagykátai Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat tagjai."
Az idézet és a képek: Galambos Sándor
