Héjjas István:
Hozzuk haza
Hozzuk
haza emléküket
idegenben nyugszanak ők,
apák, testvérek, hű szeretők.
Messze harcoltak hazájukért,
az igaz magyar becsületért.
Úgy mentek el, mint hős daliák,
becsülettel küzdő bátor katonák.
Gyilkos háborúban ontották vérüket,
jeltelen sírhalom takarja testüket.
idegenben nyugszanak ők,
apák, testvérek, hű szeretők.
Messze harcoltak hazájukért,
az igaz magyar becsületért.
Úgy mentek el, mint hős daliák,
becsülettel küzdő bátor katonák.
Gyilkos háborúban ontották vérüket,
jeltelen sírhalom takarja testüket.
Fölöttük
dübörögve süvít a téli szél,
a fű, a fa, a nádszál susogva beszél.
Idegen a zúzmara, másként hull a köd,
a föld is távoli, mi titeket beföd.
Hazavágytak ők mindannyian,
ölelni szeretteiket ismét boldogan.
Zárjuk szívünkbe halott hőseinket,
hozzuk honunkba örök emléküket
a fű, a fa, a nádszál susogva beszél.
Idegen a zúzmara, másként hull a köd,
a föld is távoli, mi titeket beföd.
Hazavágytak ők mindannyian,
ölelni szeretteiket ismét boldogan.
Zárjuk szívünkbe halott hőseinket,
hozzuk honunkba örök emléküket
17 éve már, hogy a Honvédtüzér Hagyományőrző Csapatunk egy Nagykovácsi rendezvényről példát véve megrendezte a háború utáni első Hősök Napját, Nagykátán. Utána két rendezvény kivételével sorakoztak a többiek, saját rendezésben, saját költségen.
A gyönyörű, de romos állapotú Nagy Háborús emlékműre - mely Nagykáta büszkesége is lehetne, az alkotója Nagykátai születésű Sződy Szilárd - 239 nevet véstek márványba, de valószínű a névsor nem teljes.
A II. világháborús emlékmű 354 nevet őriz, itt nem minden név társul katonai egyenruhához, sok közöttük a civil áldozat is.
Értük szólt a harang, róluk emlékeztünk ma!
(Hogy ezt kevesen tették meg, talán nem a mi bűnünk!)