Ha valamennyire tavaszodik, akkor szolnoki csata.
De tavaly sem így volt. Friss hó hasalt akkor a csatatéren, mely kicsit meg plöttyedve csúszott rendesen a bőrtalpú bakancsaink, csizmáink alatt.
Most a Tisza sem zavarta a csatatér állapotát, valahol alant hömpölygött a medrében unottan.
A csapatok lassan gyülekeztek, itt-ott megszólalt egy fegyver, melynek hangja visszaüzent a túlpartról, majd dob pergett valahol. A gyalogos híd alatt osztrák egység gyakorolt. A csatatér egyes pontjain pirotechnikusok rejtették el a robbanó tölteteket, ástak mint a kutya mely a csontját elrejti.
Mi is begördítettük a löveget, kicsi gyakorlás az ágyúval, majd alaki mozgás. Mozogni kell, a böjti szelek még nincsenek itt, de ez is elég böjtös. Telik az idő. Egyre több csapat érkezik. A toronyóra már többször körbejárt mióta itt vagyunk. Na, végre elérte a delet, egymáson hasalnak a mutatók. Hogy éhen ne maradjunk irány az étkezde, katonásan masírozva. Mindjárt rózsaszínben van a világ, ha kicsit kanalaz a katona. Visszafelé vidámabb a menet.
Haditanács alakul. Ki mikor, ki merre és hová. Megegyeztünk, a magyarok megint győznek. ( Évek óta ez az egyezség.) Nem nagy gond. Mindenki a helyére! ( A nézők a lépcsőkön ülnek, vagy a kőpárkánynak támaszkodnak.)
Kezdünk! Az osztrák sereg bemasírozik "Szolnokra", mi utánuk. Még szemtelenül megtámadnak! Egy kis kartács, visszarohannak. A nagy ágyúnk bömböl rendesen, a kicsik besegítenek, ne bántsd a magyart! A csata erősen hullámzik ide-oda. A gyalogosaink állják a vértesek támadását rendesen. Majd a gyalogság űzi egymást. A huszárjaink hol itt, hol ott zaklatják az ellent. Az ágyúgolyók a laza talajon felvágják a földet, tűzgömb is van rendesen. Na de egyre erősítünk, az osztrák már nem bírja idegekkel megszalad.
A végén díszmenettel besöpörjük a nézők elismerését!
