Az előző bejegyzésben látható táblácska a temető mellett megmaradt a helyén és mi indultunk tovább.
Egy keskeny ösvényre tértünk át, csak egymás hátát láttuk már és a lábunk alatt a veszettül emelkedett az ösvény. Néha áttértünk a kanyargós futóárok ropogós kövét nyüstölni.
Ahová igyekeztünk a környék legmagasabb pontja. A Nagy Háború legnagyobb aknaharcát itt vívták meg az olasz és az Osztrák-Magyar Monarchia seregei. Pontosabban ezt a haditettet a magyar 1/6-os komáromi árkászszázad cselekedte. (Aki szeretné mélyebben belemerülni a hadtörténelemben itt tudja elolvasni a történetet: " Komáromi árkászok emlékére " címmel.
Csapatunk a tett színhelyén 2015-ben emléktáblát állított a magyar árkászok emlékének, négy nyelven. Most koszorút és nemzeti zászlót vittünk 2203 m magasságba, ahol már a csend is elhallgatott. A nem kevés anyagiakat barátunk Giacomo Framarin vállalta.
Igen sokat támogat bennünket, köszönet érte!
