A Doni-hősök emlékére a túránkat Lévay Sándor tüzér főhadnagyról neveztük el, mert a cselekedete példás és hősies. Tudván tudta Lévay főhadnagy, hogy pár perce van már csak a fiatal életéből, mégis megtette.
Történetét ide teszem, ismerjék meg:
Lévay Sándor tüzér hadnagy, a hadosztály ezredének főfigyelője, aki messze a lövegek előtt távcsővel és műszerekkel irányítja az ellenséget nem is látó ágyúk tüzét, a tábori telefonon parancsot kap ezredesétől:
„- Sanyi vonulj vissza. Osztályparancsnokod elesett…..Oszkino, a hadosztályparancsnokság orosz kézen. Te is csak a 4. ütegen keresztül tudsz már visszajönni. Siess, várunk.
- Ezredes úr, nem megyek. Nagyszerűen látok innen. Mindennel tisztában vagyok,csak akkor megyek, ha már nem segíthetek.
- Lévay hadnagy úr, azonnal vonuljon be, végeztem.”
Most Lévay barátja, az 5. üteg első tisztje szól a telefonba:
-Sanyi ne szamárkodj, gyere vissza, hiszen a lőelemekből látom, hogy majdnem a saját figyelődet lövöd.
- Amíg használni tudok, nem megyek.
- Sanyi!
- Már ketten vagyunk a figyelő tisztesemmel. Összesen négy kézigránátunk van és két pisztoly. Az oroszok teljesen körbe fogtak. Három percen keresztül lőjétek a figyelőmet, ahogy csak bírjátok, akkor megpróbálok kitörni. Ha nem sikerül Isten veletek.”
15 óra 30 perckor Lévay hadnagy visszaadta lelkét az Úrnak.
