Katonai forgatag Csemőn a Tamás-tanyán

  Idén második alkalommal rendezték meg a Nemzetközi Harcászati és Military Fesztivált.
Az ország szinte minden pontjáról érkeztek hagyományőrzők, airsoft csapatok, gyűjtők és még sokan mások, hogy szórakoztassák a fesztivál látogatóit.
  Csapatunk 3 tagja vett részt az eseményen Magyar Királyi tüzér egyenruhában. Péntek délután kellett a csapatoknak beérkezni és tábort verni. Szombaton délelőtt hivatalos zászlófelvonás keretében megnyitották a rendezvényt. Ez után a "tankföldön" a veterán járművek felsorakoztak a felvonuláshoz, majd ennek végeztével elkezdődtek a hagyományőrző-, és airsoft bemutatók, pár percre igazi vadászpilóta is válhatott az emberből, hiszen be lehetett szállni a 6115-ös oldalszámú MIG21-es repülőbe is. Szombat és vasárnap délután a második világháborús hadijáték egy amerikai-német összecsapással kezdődött majd frontot váltva folytatódott a magyar és orosz csapatok csatározásával.
Este ingyenes koncertekkel szórakoztatták a közönséget.
Mint minden rendezvénynek ennek is voltak apróbb hibái, de ezektől eltekintve egy eseménydús hétvégének lehettünk részesei.
Tinka Ádám

Káplár György temetése, Nagykáta

  Szomorú esemény a csapatunk történetében, egy bajtársunkat kísértük utolsó útjára.
  A barátságos mosolyú katona ez év elején kilépett a biztonságot jelentő sorból, hogy a magányos harcát megvívja a kórral. Küzdelme hónapokig tartott de ezen csatájában a túlerő legyűrte.
  Káplár Gyuri elhagyott bennünket, visszavonhatatlanul!
  Emléke velünk lesz a csatamezőkön, az ágyunk dörgésében, a díszőrségek néha nehéz pillanataiban, a díszmeneteinkben. Azon pillanatokban mikor magunkra öltjük az elmúlt korok katonaruháit, melyben megidézzük régi hőseinket. Lelke velünk lesz  azon magasztos pillanatokban is mikor megszólal a nemzetünk himnusza, a magyar trikolór egyre magasabbra kúszik a zászlórúdon a Tonezzai megbékélés parkjában. De ott lesz egy magyar katona sírkövénél is, messze az egykori olasz csatatéren, ahol éppen koszorút helyezünk el a hőseink emlékére. Velünk fogja énekelni az esti tábortűznél azokat a katonadalokat, melyeket nagyon szeretett.
   Gyuri! A Teremtőnél van már befolyásod, ne feledkezz meg rólunk, egyengesd a csapatod rögös útját!
   Legyen könnyű testednek az anyaföld! Mert a lelket nem lehet eltemetni!

További képek ITT, mozgókép pedig ITT tekinthető meg.

Gyászjelentés

Csapatunk alapító tagja és tűzmestere

Káplár György

életének 58. évében visszaadta lelkét a Teremtőnek.

Katonai hagyományőrző tiszteletadással kísérjük nyughelyére,
2015. június 5-én 11 órakor, a nagykátai temetőben. 

Bajtársunknak könnyű legyen az anyaföld!

2015. április 2-8 Tavaszi Hadjárat

A világ legmagasztosabb szabadságharca.

Ez volt a magyarság eddigi legszebb arca.

   „Villám villant és ég zendült, még a pokol tüze is elgyengült, amikor szél süvített és ég támadt, mert a honvédsereg feltámadt. Nem a semmiből és még csak nem is poraiból, hanem a hazaszeretők elszánt soraiból. Mint az közismert - 1848-ban kezdődött, de a ’49-ik évben tetőzött. Küzdött a nép hősiesen és kegyetlen (benne neves, nevetlen) - szabadságért és hazáért, a nemzetért magáért. Családért meg jövőért, és az utánuk jövőkért. Ám gondolt az Úristen egyszer csak egy nagyot, és kitalálta a tavaszi hadjáratot. Mint derűs horizontról a halállal sújtó kardcsapás, úgy érte császár hadát a megrendítő fronthatás. Hatvan, Tápióbicske, Isaszeg és Vác – Windischgraatz is megtanulja mi a pác. Nagysalló, Komárom és Budavár - Ferenc Józsefet fogadja I. Miklós orosz cár. Nem bírok a magyarokkal Felség, ez egy kőkemény ellenség. Fogjunk össze, mi Európa nagyjai – véli talán a cár: a magyarokért nem nagy kár. Kétszázezer katonám induljon hadba, csatlakozzon az osztrák-magyar háborús folyamatba! Így győzi le a magyar szabadságot a két-hadsereges túlerő, ami sportszerűségből – köztünk legyen mondva - nem túl megnyerő!

   Majd 140 év eltelik – s hagyományőrző lovasok jönnek, kiknek vannak elveik. Hazáért és szabadságért tenni kell – mondják újra és újra, s rátalálnak a régi hadi ösvény szabta útra. Negyedszázada is már, hogy rajta járnak, igaz más arca van már a világnak. Más, mint 1989-ben, hát még 1849-ben! Lehet a világ persze ilyen is meg olyan is, a hagyományőrző haderő mozdul, ha jön az április. Nem kilencen vannak immár, hanem sokkal többen, tömegével vonulnak napfényben, esőben, hóban, ködben. A huszárság mellett honvédgyalogosok és honvédtüzérek sorakoznak, a csatatereken a „császári regimenttel” vakmerően hadakoznak. Koszorúznak, felvonulnak és emlékeznek, hagyományőrző hadsereget ők így képeznek.”

Részlet Fülöp Tibor Zoltán, a "Tavaszi Hadjárat" főrendezőjének írásából.

   Csapatunk itt - ott megjelent az eseményeken, viaskodott, küzdött és csatázott, de a zászlónkra nagyon vigyázott. Néha osztrákok voltunk, de ez nem volt árulás, így hozta a sorsolás.

Szoboravatás Tószeg

   "Az első világháborúban Tószegről ezerháromszázan vonultak be. Közülük 126 sohasem látta viszont faluját.Tószeg először 1925-ben állított szobrot az első világháborúban elesettek katonák előtt tisztelegve. 1925. június 21-én avatták fel dr. Meggyesi Ferenc alkotását, amely egy sebesült bajtársát felkaroló katonát ábrázolt. Érdekesség, hogy a szobrász hasonló emlékművet készített Isaszeg (Pest megye) számára is. Csupán az katona sisakjában volt elétérés. A tószegi szobor álló alakja Bocskai csákót viselt rohamsisak helyett.19 évvel később azonban a második vilégégés alatt, 1944-ben megsemmisült a szobor. 2015. március 21-én leplezték le Kampfl János kőfaragó munkáját, amely az 1925-ben elkészült isaszegi emlékmű reprodukciója. A felújítást megelőzően helytörténeti kutatásokat is folytattak a hősi halottak hiteles névsorának összeállítására, amely az újonnan felállított emlékmű talapzatán olvasható."

Az idézett szöveg forrása.

Csapatunkat a díszőrség megtisztelő feladatával hívták Tószegre, a szolnoki hagyományőrzőkkel együtt.

Március 15-i ünnepségek,. Nagykáta, Budapest, Szentlőrinckáta

   Történelmünk e jeles napján csapatunk szanaszét szakadozott, vagyis több helyen teljesített szolgálatot, a felkérések szerint.
   Így csapatunk tagjai ott voltak a Hadtörténeti Múzeumban, a nagykátai városi ünnepségen és délután Szentlőrinckátán.

Teréki Krisztián felvétele

 Még több kép a nagykátai ünnepségről megtekinthető ITT.

Cikk a csapatunkról

A honvedelem.hu-n megjelent írás olvasható csapatunkról erre a szövegre kattintva.

Filmforgatás, Budapest

   Hagyományőrző csapatunkat egy II. világháborús dokumentumfilm felvételeire kérték fel. A felvételek a budai erdőkben történtek.
   Egy kis smink, egy kis festék és máris leharcoltak, sebesültek és kifáradtak az alakulat katonái.

I. világháborús kiállítás, Nagykáta

Kiállítás, hogy erősebb legyen az emlékezet...

   „Nincs megnyert vagy elvesztett háború, csak "Háború" van!
Pusztító öldöklő, embertelen! A háborúk nem oldottak meg semmiféle problémát, de mindig elvetették a magját a következőnek.A háborúkat alig néhány ember robbantotta ki, de ők nem harcolnak, és nem is halnak meg. Az egyszerű emberek ölik egymást halomra, ők hullanak idegen föld meszesgödrébe, s az ő otthonaik pusztulnak el.
    Ők az eszközök, és ők az áldozatok.”                                                                                                                                                                                                       Fekete István

  Az Nagy Háború korából tárgyak, képek, fegyverek, régi eszközök, katonakártyák, kulacsok és még sok más. Valaha a katona felszereléséhez tartozó eszközök. Ezek megvannak. Megvannak még akkor is, ha a földben évtizedekig a rozsda marcangolta, vagy a padlás gerendája alá beszúrva ette az idő. A tárgyak megmaradtak!
  De hol vannak a katonák?
  Többségük az egykori frontvonalak mentén a föld mélyén porladozik. Van akinek csontjai ossáriumokban (csontkamrák), vagy tömegsírokban összezsúfolva várja az idők végezetét. Vannak akik napjainkban a magashegyi gleccserből olvadnak ki, s vannak kik fölül elkergeti a karmos hegyi szél a vékony omladékot és fehér csontjai kivillannak a zúzalékból. Neveiket, szerencsésebb esetben, avas könyvek oldalai, vagy az emlékművek hideg márványlapjai őrzik.

  Az I vh. és a II. vh. sem ért még véget, még nem sirattuk, még nem temettük el katonáinkat.

  Sok még a tenni valónk, nekünk utódoknak, a politika miatt legalább 60 év hátrányunk van.

  Nagykátára az I világháborúból 239 katona nem jött haza, vajon hol ringatja őket az anyaföld?

A kiállítás, Kiss M. Jenő, Kucza Péter és Káplár Béla gyűjteményéből látható.

MÉG TÖBB KÉP ITT

A képeket Marton László készítette

Doni Hősök Napja - Nagykáta

Sértő Kálmán:

Édesanyámnak a doni csata egyik napján
1942. augusztus 6-án

Anyám, ha látnád fiad most a frontba'
Hogy' űzi ördög minden tűze, pokla,
Véres hullámok hömpölyögnek a Donban,
Halott bajtársak feküsznek itt sorban,
Hogy megmaradjak, hogy' fekszem a sárba',
Anyám, ha látnád, szíved meghasadna.

Borzalmas, véres lángokkal ég a világ,
És a harcmezőn sötét, nagy a gyász.
Vad szelek árja zúg, rohan át rajtunk-
Uram, Istenem, itt mi megmaradunk!?
Remény sehol, még halk sugárral sincsen,
Ó, Úristen, fordulj hozzánk ismételten!

Bomba, gránát, akna bőg, hullik reánk,
Ó, ha ezt látnátok ti, magyar Anyák,
Hitvesek, amint kiloccsan a vérünk,
S egy perccel később talán nem is élünk,
Véres húsdarab száll a levegőben,
Isten haragja morajlik a földben,

Ember, állat, amikor nyögve ordít,
Vad gépmadár szórja ránk tűzlángjait,
Füstben, koromban, hogy meg ne fulladjunk,
Magyarok Istene, most segíts rajtunk!
Itt is, ott is nehéz ágyúk robbantanak,
S a Don vizében véres habok zúgnak.

Anyám, ha látnád kihűlt, hideg arcom,
Mint reám szakadt a véres alkony,
Térden imára hogy' hajtom fejemet:
Én nem bántottam sohasem az Istent!
Jobb így, hogy csak a lelked jár a frontba'   
Anyám, ha látnál, szíved meghasadna.

Ma a Doni Hősökért kongott a harang, és lobbant a gyertya lángja