2015. Július 17-20. Tonezza del Cimone, Olaszország

   2007-ben jelent meg csapatunk ezen a szép hegyvidéki, de a történelem által igen csak megszaggatott tájon. A Nagy Háborúnak lépten - nyomon emlékei sorjáznak elő. Nem is gondolnák, hogy mennyi magyar név bukkan fel erre felé is a katonatemetők kövein, pedig ez nem a Doberdó - Isonzói frontszakasz. Itt, a dél tiroli frontvonalon a vegyes sorozású egységekben küzdöttek a magyar bakák.
   Nagy megtiszteltetésnek vesszük, hogy csapatunk jelen lehet ezeken a megemlékezéseken, erre felé már nem igen jut el magyar ember, virággal, koszorúval, nemzeti szalaggal. A katonáink - ha már ilyen távol szeretett hazájától húzták rá a földet - megérdemelnék az utókor, az utód nemzedék nagyobb figyelmét, háláját.
   A becsült adatok alapján – becsült mert Magyarországon az 50 - es években megsemmisítették az idevágó iratokat – 660 ezer katona veszett oda, darálta apró darabokra a haditechnika, vagy közös sírba dobálták még elevenen a szerb hátországban. Ezer változatban aratott az iszonyatos halál.
  Az ottlétünk két napja alatt három településen is részt vettünk a Nagy Háború megemlékezésein. Ezek voltak Arsiero, Laghi és Tonezza del Cimone.

2015 . június 26 - 29. Olaszország II.

   Az előző napi - szombati - gyalogtúra az Ortigarara kicsit megnyüstölte a csapatot, de ez már csak ilyen, nem adják ingyen a magasságot. Izmoknak kell itt feszülni, tüdőnek, szívnek felpörgetve működni, szóval nem egy síkvidéki séta. Vasárnap is korán keltünk, beöltözés, reggeli és irány a tőlünk 60 km-re lévő Ossarium, ami a hegyi viszonyok miatt 1óra 30 perc menetidő.

   A megemlékezést az Ossariumnál (csontháznál) most ezen alkalommal az olasz alpini (hegyivadász) tartalékos szövetség tartotta. Az ő meghívásukra vettünk rész a katonai ceremónián, melyet a Nagy Háború kitörésének 100. évfordulóján tartottak. Az olaszoknál most van a 100 éves évforduló, mert ők 1 évvel később léptek be az eszeveszett öldöklésbe.

   A csapatunk számára történt itt valami igen jelentős is, ugyanis most lepleztük le az első emléktáblát az 1/6. komáromi árkászszázad jelentős haditettének emlékére, melyet itt a hegyen, a 2220 méteres Pasubion hajtottak végre. A második emléktáblát fent, a robbantás helyszínén leplezzük le szeptember első hetében. (A haditettről saját tollunkból olvashat ITT)

Az emléktábla költségét nemes lelkű olasz barátunk, Giacomo Framarin vette le a vállunkról.

Ossarium

                  A megemlékezés mozzanata                                        Zászló alatt a tábla

                                   A tábla                                                      Az adományozó (ülve)

2015 . június 26 - 29. Olaszország I.

   Csapatunk meghívásnak tett eleget amikor a fenti időszakban Olaszországba utaztunk.
   A négy napból mindjárt kettő maradt ha leszámoljuk az utazás időtartamát ami nagyjából 1-1 napot vesz igénybe.
  Az ottlétünk alatt, olaszországi barátunk, Giacomo Framarin vendégszeretetét és kalauzolását élveztük.
  Mivel a nagy megemlékezés napja vasárnapra van kitűzve, így szombaton kellően felkészülve hegyet mászni indultunk, történelmi helyszínt célba véve.
  A hegymászás nem tűnt gyermekjátéknak hiszen 2106 méterre kellett felkapaszkodnunk, a részben kopár mészkőhegyen.
  A látogatásunk nem véletlenül esett erre a hegyre, történelmi oka volt annak. 1917. június 10-25-ig tartott ezen a környéken és helyen az Ortigarai - csata néven jegyzett igen véres hadi esemény.
  Az osztrák-magyar csapatok kitűnő állásokat választottak maguknak, robbantva, ásva állásrendszereket alakítottak itt ki. A támadó olaszoknak 300000 katonájuk és 1600 lövegük volt. Az osztrák-magyar alakulatok 100000 emberével és 500 lövegével szemben. A 15 nap hadi eseményeinek következtében  26000 katona vesztesége volt az olasz seregnek, az osztrák-magyar oldalon "csak" 9000-en vesztették életüket.
   A hegy ormán lévő emlékműnél koszorút helyeztünk el a halálban megbékélt katonák emlékére.

Még több tudnivaló ITT

                      Emlékoszlop az Ortigaran                                     Kilátás a lövészárokból

                      Látkép az Ortigararól                                         Lövészárok a kép bal oldalán

Ortigarai hangulat

 Hadi építmények a hegyen

Katonai forgatag Csemőn a Tamás-tanyán

  Idén második alkalommal rendezték meg a Nemzetközi Harcászati és Military Fesztivált.
Az ország szinte minden pontjáról érkeztek hagyományőrzők, airsoft csapatok, gyűjtők és még sokan mások, hogy szórakoztassák a fesztivál látogatóit.
  Csapatunk 3 tagja vett részt az eseményen Magyar Királyi tüzér egyenruhában. Péntek délután kellett a csapatoknak beérkezni és tábort verni. Szombaton délelőtt hivatalos zászlófelvonás keretében megnyitották a rendezvényt. Ez után a "tankföldön" a veterán járművek felsorakoztak a felvonuláshoz, majd ennek végeztével elkezdődtek a hagyományőrző-, és airsoft bemutatók, pár percre igazi vadászpilóta is válhatott az emberből, hiszen be lehetett szállni a 6115-ös oldalszámú MIG21-es repülőbe is. Szombat és vasárnap délután a második világháborús hadijáték egy amerikai-német összecsapással kezdődött majd frontot váltva folytatódott a magyar és orosz csapatok csatározásával.
Este ingyenes koncertekkel szórakoztatták a közönséget.
Mint minden rendezvénynek ennek is voltak apróbb hibái, de ezektől eltekintve egy eseménydús hétvégének lehettünk részesei.
Tinka Ádám

Káplár György temetése, Nagykáta

  Szomorú esemény a csapatunk történetében, egy bajtársunkat kísértük utolsó útjára.
  A barátságos mosolyú katona ez év elején kilépett a biztonságot jelentő sorból, hogy a magányos harcát megvívja a kórral. Küzdelme hónapokig tartott de ezen csatájában a túlerő legyűrte.
  Káplár Gyuri elhagyott bennünket, visszavonhatatlanul!
  Emléke velünk lesz a csatamezőkön, az ágyunk dörgésében, a díszőrségek néha nehéz pillanataiban, a díszmeneteinkben. Azon pillanatokban mikor magunkra öltjük az elmúlt korok katonaruháit, melyben megidézzük régi hőseinket. Lelke velünk lesz  azon magasztos pillanatokban is mikor megszólal a nemzetünk himnusza, a magyar trikolór egyre magasabbra kúszik a zászlórúdon a Tonezzai megbékélés parkjában. De ott lesz egy magyar katona sírkövénél is, messze az egykori olasz csatatéren, ahol éppen koszorút helyezünk el a hőseink emlékére. Velünk fogja énekelni az esti tábortűznél azokat a katonadalokat, melyeket nagyon szeretett.
   Gyuri! A Teremtőnél van már befolyásod, ne feledkezz meg rólunk, egyengesd a csapatod rögös útját!
   Legyen könnyű testednek az anyaföld! Mert a lelket nem lehet eltemetni!

További képek ITT, mozgókép pedig ITT tekinthető meg.

Gyászjelentés

Csapatunk alapító tagja és tűzmestere

Káplár György

életének 58. évében visszaadta lelkét a Teremtőnek.

Katonai hagyományőrző tiszteletadással kísérjük nyughelyére,
2015. június 5-én 11 órakor, a nagykátai temetőben. 

Bajtársunknak könnyű legyen az anyaföld!

2015. április 2-8 Tavaszi Hadjárat

A világ legmagasztosabb szabadságharca.

Ez volt a magyarság eddigi legszebb arca.

   „Villám villant és ég zendült, még a pokol tüze is elgyengült, amikor szél süvített és ég támadt, mert a honvédsereg feltámadt. Nem a semmiből és még csak nem is poraiból, hanem a hazaszeretők elszánt soraiból. Mint az közismert - 1848-ban kezdődött, de a ’49-ik évben tetőzött. Küzdött a nép hősiesen és kegyetlen (benne neves, nevetlen) - szabadságért és hazáért, a nemzetért magáért. Családért meg jövőért, és az utánuk jövőkért. Ám gondolt az Úristen egyszer csak egy nagyot, és kitalálta a tavaszi hadjáratot. Mint derűs horizontról a halállal sújtó kardcsapás, úgy érte császár hadát a megrendítő fronthatás. Hatvan, Tápióbicske, Isaszeg és Vác – Windischgraatz is megtanulja mi a pác. Nagysalló, Komárom és Budavár - Ferenc Józsefet fogadja I. Miklós orosz cár. Nem bírok a magyarokkal Felség, ez egy kőkemény ellenség. Fogjunk össze, mi Európa nagyjai – véli talán a cár: a magyarokért nem nagy kár. Kétszázezer katonám induljon hadba, csatlakozzon az osztrák-magyar háborús folyamatba! Így győzi le a magyar szabadságot a két-hadsereges túlerő, ami sportszerűségből – köztünk legyen mondva - nem túl megnyerő!

   Majd 140 év eltelik – s hagyományőrző lovasok jönnek, kiknek vannak elveik. Hazáért és szabadságért tenni kell – mondják újra és újra, s rátalálnak a régi hadi ösvény szabta útra. Negyedszázada is már, hogy rajta járnak, igaz más arca van már a világnak. Más, mint 1989-ben, hát még 1849-ben! Lehet a világ persze ilyen is meg olyan is, a hagyományőrző haderő mozdul, ha jön az április. Nem kilencen vannak immár, hanem sokkal többen, tömegével vonulnak napfényben, esőben, hóban, ködben. A huszárság mellett honvédgyalogosok és honvédtüzérek sorakoznak, a csatatereken a „császári regimenttel” vakmerően hadakoznak. Koszorúznak, felvonulnak és emlékeznek, hagyományőrző hadsereget ők így képeznek.”

Részlet Fülöp Tibor Zoltán, a "Tavaszi Hadjárat" főrendezőjének írásából.

   Csapatunk itt - ott megjelent az eseményeken, viaskodott, küzdött és csatázott, de a zászlónkra nagyon vigyázott. Néha osztrákok voltunk, de ez nem volt árulás, így hozta a sorsolás.

Szoboravatás Tószeg

   "Az első világháborúban Tószegről ezerháromszázan vonultak be. Közülük 126 sohasem látta viszont faluját.Tószeg először 1925-ben állított szobrot az első világháborúban elesettek katonák előtt tisztelegve. 1925. június 21-én avatták fel dr. Meggyesi Ferenc alkotását, amely egy sebesült bajtársát felkaroló katonát ábrázolt. Érdekesség, hogy a szobrász hasonló emlékművet készített Isaszeg (Pest megye) számára is. Csupán az katona sisakjában volt elétérés. A tószegi szobor álló alakja Bocskai csákót viselt rohamsisak helyett.19 évvel később azonban a második vilégégés alatt, 1944-ben megsemmisült a szobor. 2015. március 21-én leplezték le Kampfl János kőfaragó munkáját, amely az 1925-ben elkészült isaszegi emlékmű reprodukciója. A felújítást megelőzően helytörténeti kutatásokat is folytattak a hősi halottak hiteles névsorának összeállítására, amely az újonnan felállított emlékmű talapzatán olvasható."

Az idézett szöveg forrása.

Csapatunkat a díszőrség megtisztelő feladatával hívták Tószegre, a szolnoki hagyományőrzőkkel együtt.

Március 15-i ünnepségek,. Nagykáta, Budapest, Szentlőrinckáta

   Történelmünk e jeles napján csapatunk szanaszét szakadozott, vagyis több helyen teljesített szolgálatot, a felkérések szerint.
   Így csapatunk tagjai ott voltak a Hadtörténeti Múzeumban, a nagykátai városi ünnepségen és délután Szentlőrinckátán.

Teréki Krisztián felvétele

 Még több kép a nagykátai ünnepségről megtekinthető ITT.

Cikk a csapatunkról

A honvedelem.hu-n megjelent írás olvasható csapatunkról erre a szövegre kattintva.