Tisztelt Látogató!
Weboldalunk, Emlékek a hadak útján rovatát egy újabb általunk meglátogatott emlékhellyel bővítettük.
Az alábbi elérhetőségen olvashatnak róla:
Kellemes szórakozást!
2016. február 16., kedd
2016. február 15., hétfő
Emlékek a hadak útján
Tisztelt Látogató!
Weboldalunk, Emlékek a hadak útján rovatát két újabb általunk meglátogatott emlékhellyel bővítettük.
Az alábbi elérhetőségeken olvashatnak róluk:
Kellemes szórakozást!
2016. január 30., szombat
Hadijáték, Nagykáta
Érzi már az ember a zsigereiben a téli idő múlását, bár még vastag köd ólálkodik a tájon. Nagy a csend a Tápió partján is, csak néha távoli kutyaugatás veri fel ezt az ázott szürkeséget.
Mozgolódni van már kedve a csapatunknak, nemsokára itt a munka a nyakunkon, március elejével kezdődik a katonai hagyományőrző szezon. Elő a posztóruhával, a felszerelésekkel és irány a Tápió partja!
Alaki gyakorlatok, egy kis futással tarkítva, hiszen nem árt ha átmelegszik a katona keze, lába. Végére marad egy kis hadi játék. Tábor és sátorbontás, de már ideje is mert mindjárt ránk zúdul az erre időző este.
2016. január 17., vasárnap
Doni-megemlékezés, Nagykáta
"A doni kitörés katonáira emlékezünk, akik a mínusz húsz-negyvenöt fokos hidegben meggémberedett ujjal, egy erőszakos diktatúrával szemben akarták védeni a hazát. Azokra emlékezünk, akik temetetlenül ott maradtak a lövészárkokban, vagy jelzett sírokban nyugszanak. Azokra a fájdalmakra emlékezünk, amiket megéltek a családtagok idehaza. Azokra emlékezünk, akik a nehéz, katonai vagy politikai döntéseket meghozták, és próbálták a hazát védeni. Mindenképpen a hősiességre emlékezünk ezen a mai napon."
Bíró László püspök szavai
"A magyar csapatok 1942. június 28-án kapcsolódtak be a harcokba, július 7-én érték el a Dont. A kifáradt egységek ott védelembe mentek át a Voronyezs és Pavlovszk közötti 208 kilométernyi szakaszon. A szovjet 40. hadsereg 1943. január 12-én, szokatlanul hideg, szeles időben lendült támadásba az urivi hídfőtől kiindulva, és már aznap 8–12 kilométer mélyen beékelődött a magyar védelembe. Január 16-ára a szovjet támadás, három részre szakította a magyar hadsereget. A doni veszteségekről nem állnak rendelkezésre pontos adatok. A 2. magyar hadsereg 93 500, más források szerint 120 ezer, illetve 148 ezer embert veszített el, az elesettek és a fogságba esők pontos számát nem lehet megállapítani."
Idézet: Agonás Szonja, Magyar Kurír
Bíró László püspök szavai
"A magyar csapatok 1942. június 28-án kapcsolódtak be a harcokba, július 7-én érték el a Dont. A kifáradt egységek ott védelembe mentek át a Voronyezs és Pavlovszk közötti 208 kilométernyi szakaszon. A szovjet 40. hadsereg 1943. január 12-én, szokatlanul hideg, szeles időben lendült támadásba az urivi hídfőtől kiindulva, és már aznap 8–12 kilométer mélyen beékelődött a magyar védelembe. Január 16-ára a szovjet támadás, három részre szakította a magyar hadsereget. A doni veszteségekről nem állnak rendelkezésre pontos adatok. A 2. magyar hadsereg 93 500, más források szerint 120 ezer, illetve 148 ezer embert veszített el, az elesettek és a fogságba esők pontos számát nem lehet megállapítani."
Idézet: Agonás Szonja, Magyar Kurír
2016. január 14., csütörtök
Doni megemlékezés, Pusztamonostor
"A pusztamonostori templom előtt álló katonaszobor talapzatának márványtáblája őrzi a hősök nevét, földi maradványaik azonban idegen földben nyugszanak. Ők a világháborúkban elesett pusztamonostori hősök, akik életüket adták hazájukért. Rájuk és a 73 évvel ezelőtti doni katasztrófára emlékeztek Pusztamonostoron a Hősök kertjében.
Az ünnepi megemlékezés a római katolikus templomban megemlékező szentmisével vette kezdetét, majd a világháborús szobornál Sári Ferenc polgármester emlékezett a szörnyű eseményekre, a hősi halált halt áldozatokra.
Ezt követően a megemlékezésen résztvevők a korhű egyenruhába öltözött nagykátai Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat tiszteletadása mellett elhelyezték az emlékezés virágait és gyertyáit a katonaszobornál."
Idézet és kép: jaszsagonline.hu
2015. december 21., hétfő
2015. november 15., vasárnap
Díszőrség, Szentistván
Amíg meghívást nem kapott csapatunk ebből a szép, gondozott településről, bevallhatjuk még azt sem tudtuk merre van a szép nevű Szentistván. Mikor kiderült a polgármester asszony telefonos megkereséséből, hogy az bizony Matyóföldön van, számunkra érdekesebbé vált a dolog. Mert ha Matyóföld, akkor a csodaszép népi viselet képe pattan be a név mellé.
Szentistvánon, az I világháborúban a faluból besorozott és a nagy világégés harcaiban életüket vesztett katonák emlékére 1934-ben állított emlékmű újult meg, avatták és szentelték újra. A hősök neve itt kőbe van vésve, de a földi maradványaikat valahol idegen földben marcangolja még az idő is.
Csapatunk a díszőrség feladatát vállalta magára.
Köszönjük Szentistván lakóinak, a figyelmet, kedvességet, amit ránk árasztottak. Jó volt Matyóföldön lenni!
2015. október 16., péntek
Csatabemutató, Komárom - Monostori-erőd
Komáromban a Monostori Erődbe szervezett kétnapos rendezvényen csapatunk két tagja vett részt Lengyel Légiós bajtársakkal kiegészülve II. Világháborús Magyar Királyi tüzér, illetve gyors fegyvernemi egyenruhában.
Előzetes egyeztetés alapján, pénteken az esti órákban légiós bajtársaink raktáránál találkoztunk, ahol átrakodtunk az ő autójukba és 8 órakor indultunk a rendezvényre. Bő két órás utazás után elértük úti célunkat, a Monostori Erődöt. A főkapunál a dolgukat szakszerűen végző őrség várt, akik ellenőriztek is minket. Miután mindent rendben találtak tovább engedték kis csapatunkat. Ezt követően a rendezvény főszervezőjénél, Udovecz Hagyományőrző Ezredes Úrnál jelentkeztünk, hogy megérkeztünk, majd elfoglaltuk a szállásunkat. A következő napirendi pont a vacsora volt, amit már ismerős arcok között fogyaszthattunk el. Ez után a Military Fesztiválon megismert bajtársakkal kiegészülve immáron hatan elindultunk körbejárni az erődöt. Ekkor fél tizenkettőt ütött már az óra, korom sötét volt. Bolyongásunk során lövéseket hallottunk a főkapuval ellenkező irányból, amit nem tudtunk mire vélni. A 6 fős raj felderítésbe kezdett és sikeresen kiiktatta a szovjetek kis csoportját. Magán akciónk után visszatértünk a kapuban strázsáló bakákhoz, akikkel megbeszéltük az éjszakai őrség további menetét. A hajnali 4 órától 6 óráig tartó őrséget mi adtuk.
Reggel 8 órakor ébresztő volt, megreggeliztünk, felszerelvényeztünk és megindultunk az eligazítás helyszínére. Ezt követően a délelőtti órákban gyakorlatozások folytak kisebb-nagyobb pihenőkkel. A szombati hadi bemutató délután 3 órakor kezdődött, amit a német csapatok bevonulása jelzett. A németek felderítést indítottak, hogy kiderítsék, mekkora orosz haderő tartózkodik a környező dombok mögött. A felderítéssel párhuzamosan megérkezett egy magyar biciklis raj, akik a németekkel együtt vertek tábort. Ezt követően a gyalogos csapatok is elfoglalták harcálláspontjaikat, kis idő múlva szovjet felderítő csapat tűnt fel a láthatáron. Heves tűzharc bontakozott ki. Megjelent egy SU-76-os szovjet páncélvadász is, amit egy (Jagdpanzer) Hetzer mozgásképtelenné tett, a kezelő személyzet kénytelen volt elhagyni a füstölő roncsot. A német csapatokkal kiegészülve együttes erővel szorítottuk vissza a dombok mögé az előretörő vörös katonákat. Másfél óra tűzharc után sikerrel jártunk.
A vacsora után indulnunk kellett haza, de előtte még megmásztuk a német páncélvadászt. Nagy Borbála megörökítette ezt a pillanatot. Rengeteg fotót készített rólunk ott tartózkodásunk alatt, amiért rendkívül hálásak vagyunk neki.
Köszönjük a szervezőknek, hogy részt vehettünk ezen a csodálatos rendezvényen.
Tinka Ádám kat. hő. őrv.
Előzetes egyeztetés alapján, pénteken az esti órákban légiós bajtársaink raktáránál találkoztunk, ahol átrakodtunk az ő autójukba és 8 órakor indultunk a rendezvényre. Bő két órás utazás után elértük úti célunkat, a Monostori Erődöt. A főkapunál a dolgukat szakszerűen végző őrség várt, akik ellenőriztek is minket. Miután mindent rendben találtak tovább engedték kis csapatunkat. Ezt követően a rendezvény főszervezőjénél, Udovecz Hagyományőrző Ezredes Úrnál jelentkeztünk, hogy megérkeztünk, majd elfoglaltuk a szállásunkat. A következő napirendi pont a vacsora volt, amit már ismerős arcok között fogyaszthattunk el. Ez után a Military Fesztiválon megismert bajtársakkal kiegészülve immáron hatan elindultunk körbejárni az erődöt. Ekkor fél tizenkettőt ütött már az óra, korom sötét volt. Bolyongásunk során lövéseket hallottunk a főkapuval ellenkező irányból, amit nem tudtunk mire vélni. A 6 fős raj felderítésbe kezdett és sikeresen kiiktatta a szovjetek kis csoportját. Magán akciónk után visszatértünk a kapuban strázsáló bakákhoz, akikkel megbeszéltük az éjszakai őrség további menetét. A hajnali 4 órától 6 óráig tartó őrséget mi adtuk.
Reggel 8 órakor ébresztő volt, megreggeliztünk, felszerelvényeztünk és megindultunk az eligazítás helyszínére. Ezt követően a délelőtti órákban gyakorlatozások folytak kisebb-nagyobb pihenőkkel. A szombati hadi bemutató délután 3 órakor kezdődött, amit a német csapatok bevonulása jelzett. A németek felderítést indítottak, hogy kiderítsék, mekkora orosz haderő tartózkodik a környező dombok mögött. A felderítéssel párhuzamosan megérkezett egy magyar biciklis raj, akik a németekkel együtt vertek tábort. Ezt követően a gyalogos csapatok is elfoglalták harcálláspontjaikat, kis idő múlva szovjet felderítő csapat tűnt fel a láthatáron. Heves tűzharc bontakozott ki. Megjelent egy SU-76-os szovjet páncélvadász is, amit egy (Jagdpanzer) Hetzer mozgásképtelenné tett, a kezelő személyzet kénytelen volt elhagyni a füstölő roncsot. A német csapatokkal kiegészülve együttes erővel szorítottuk vissza a dombok mögé az előretörő vörös katonákat. Másfél óra tűzharc után sikerrel jártunk.
A vacsora után indulnunk kellett haza, de előtte még megmásztuk a német páncélvadászt. Nagy Borbála megörökítette ezt a pillanatot. Rengeteg fotót készített rólunk ott tartózkodásunk alatt, amiért rendkívül hálásak vagyunk neki.
Köszönjük a szervezőknek, hogy részt vehettünk ezen a csodálatos rendezvényen.
Tinka Ádám kat. hő. őrv.
2015. szeptember 26., szombat
Pákozdi csata, Pákozd
Már kora délelőtt megérkeztünk a pákozdi Mészeg-hegyre. Az átázott talajon, csak pörgött-pörgött az első kerék, nyögött a motor is. Nem véletlen, hisz az ágyú nagy súlyát tudta maga mögött. Végül, csak felnyüstöltük a helyére a löveget s a csövét beállítottuk a majdan megjelenő ellenség irányába.
Aztán nekiláttunk a nagy semmittevésnek, ugyanis esett az eső. Na nem olyan vészesen, de éppen annyira, hogy ne merészkedjen ki akinek nem muszáj. Egy-két lődörgő átment a leendő csatamezőn, amúgy csak az eső kaparászott az autó tetején. Végül az eső is elunta magát, alábbhagyott. Nosza, úgyis lassan itt az ideje az evésnek. Nézzünk utána hol osztják a menázsit!
Felcsúszkálva a hegyre, egy vargabetű után ráakadtunk az ételosztó sátorra. A sor nem nagy volt, gyorsan fogyott előttünk a létszám. A hátunk mögé amerikai katonák álltak be, nem lelkesedtem értük. Egyszer szovjet, egyszer amerikai, mindig kell itt idegen katonának lenni? A gulyás elég meleg, elég sós. Telt hassal még az esős időben is vidámabb a hadfi.
A hadijáték ideje lassan idekúszott. A csöpögősre simuló időt már jobban viselve nekikezdtünk a hadijátéknak, a pákozdi győzelem emlékére. Dörögtek az ágyúk, vágtáztak a huszárok, a gyalogosok fergetegesen rohamoztak.
Mivel már jóval előbbre megbeszéltük, megint a magyar csapatok győzelmével ért véget a pákozdi csata 167. évfordulója, követve a történelmi hűséget.
Aztán nekiláttunk a nagy semmittevésnek, ugyanis esett az eső. Na nem olyan vészesen, de éppen annyira, hogy ne merészkedjen ki akinek nem muszáj. Egy-két lődörgő átment a leendő csatamezőn, amúgy csak az eső kaparászott az autó tetején. Végül az eső is elunta magát, alábbhagyott. Nosza, úgyis lassan itt az ideje az evésnek. Nézzünk utána hol osztják a menázsit!
Felcsúszkálva a hegyre, egy vargabetű után ráakadtunk az ételosztó sátorra. A sor nem nagy volt, gyorsan fogyott előttünk a létszám. A hátunk mögé amerikai katonák álltak be, nem lelkesedtem értük. Egyszer szovjet, egyszer amerikai, mindig kell itt idegen katonának lenni? A gulyás elég meleg, elég sós. Telt hassal még az esős időben is vidámabb a hadfi.
A hadijáték ideje lassan idekúszott. A csöpögősre simuló időt már jobban viselve nekikezdtünk a hadijátéknak, a pákozdi győzelem emlékére. Dörögtek az ágyúk, vágtáztak a huszárok, a gyalogosok fergetegesen rohamoztak.
Mivel már jóval előbbre megbeszéltük, megint a magyar csapatok győzelmével ért véget a pákozdi csata 167. évfordulója, követve a történelmi hűséget.
2015. szeptember 12., szombat
I. Tápiófesztivál Nagykátán
A rendezvény teljesen új, ilyen még nem volt a városunk történetében. A fesztivál egyik mozzanata a szüreti felvonulás, végeláthatatlan kocsisor, lovasokkal tarkítva. Nem csak nagykátai, hanem környékbeli résztvevőkkel.
A piactér teljesen megtelt, kiállítókkal, termékeiket bemutató mesterekkel, kézművesekkel, kitelepült üzletekkel, kik a saját termékeiket mutatták be. És még felsorolni is sok lenne azt a rengeteg portékát, ami a különböző standokon megjelent. De még nem is említettem a veterán autók tömegét, a vadászkiállítást. Tény, hogy nagy volt a forgatag mind a két napon, ráadásul a szombat még főzőversennyel is tarkítva. A színpadon egymást váltották a jobbnál jobb együttesek, a szebbnél szebb műsoraikkal.
Tüzércsapatunknak is volt némi dolga! Szombaton Czerván György országgyűlési képviselőnk nyitotta meg a rendezvényt az ágyunk hangjával.
Vasárnap, kisebb hadi bemutatóval szórakoztatta a csapatunk a fesztivál látogatóit.
A piactér teljesen megtelt, kiállítókkal, termékeiket bemutató mesterekkel, kézművesekkel, kitelepült üzletekkel, kik a saját termékeiket mutatták be. És még felsorolni is sok lenne azt a rengeteg portékát, ami a különböző standokon megjelent. De még nem is említettem a veterán autók tömegét, a vadászkiállítást. Tény, hogy nagy volt a forgatag mind a két napon, ráadásul a szombat még főzőversennyel is tarkítva. A színpadon egymást váltották a jobbnál jobb együttesek, a szebbnél szebb műsoraikkal.
Tüzércsapatunknak is volt némi dolga! Szombaton Czerván György országgyűlési képviselőnk nyitotta meg a rendezvényt az ágyunk hangjával.
Vasárnap, kisebb hadi bemutatóval szórakoztatta a csapatunk a fesztivál látogatóit.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)