Emlékmű avatás, Jászárokszállás

Jászok az idén Jászárokszálláson találkoztak a Világtalálkozó ürügyén. Csapatunk az első napon csöppent ebbe a három napos forgatagba. Nem azért hívtak bennünket mert jászok volnánk, hanem a nagyon szépen felújított I. világháborús emlékműnél volt szükség ránk. Reméljük megszolgáltuk a bizalmat.

Szépen megújult az emlékmű katonaalakja, és mert eddig nem volt ismert a hősök névsora, azt is felvésték az új fekete márvány talpazat tábláira.

Az emlékmű talpazatán lévő verset ide írom, hátha nem jól olvasható a fényképeken.

"Illetődve állj meg vándor e helyen,

Mit megszentelt az égő honszerelem.

Ez a szobor a jász daliák emléke,

Nevük ott áll a dicsőség könyvében.

Árokszállás hőseidre légy büszke,

Vitézségük honszerelmed fénytükre.

Turulmadár akárhová elszállhat,

Hűbb szívekre nem találhat tenálad."

Múzeumok Éjszakája, Kocsér

Nagykőrösről napkeletnek fordulva, úgy majdnem egy tucat kilométer után Kocsérra érkezünk. Széles egyenes utcák, görbe tán' egy sincs. Szép szellős, olyan síkvidéki település. Nem régi. Ez évben lett 139 éves. A tanyarendszerből 1877-ben lett nagyközség, merthogy egyes adatok szerint már az 1800-as évek közepén kb. 300 lélek - rendes, dolgos, jóravaló emberek - lakták ezt a tanyavilágot.

Úgy másfél óra járásra - gyalog - van Kocsér határában, a Kutyakaparó csárda. Petőfi énekelte meg ezt a vendégvárót 1847. januárjában, nem nagy megelégedéssel.(ITT olvasható)

Mint írtam jóravaló emberek lakják e vidéket. Lakóhelyük érdekében alakult civil kezdeményezésre egy társaság, ily névvel: Legyünk Kocsér Jó Gazdái.

Nevük nincs egy hivatalban sem beírva a nagykönyvbe. Csak úgy, a maguk erejéből lelkesedéséből működnek. E társaság hívta meg csapatunkat a : Múzeumok Éjszakája – c. rendezvényükre, mert Kocsér katonahősei iránti tiszteletadást is belevették a programjukba.

Régebben egyszer már járt itt csapatunk a Gábor Áron általános iskolában, azt hiszem nem aggályos azt írni, hogy példánkon alakult meg a községben a gyermektüzér csapat.

Emléktábla felújítás, Nagykáta

Amikor nem viselünk egyenruhát de együtt a csapat

Aki valamilyen okból járt már az Epresi iskolában, annak minden bizonnyal – ha csak egy pillanatra is – megakadhatott a szeme a bejárati botívek folyosóján felfüggesztett márványtáblán, ami egy első világháborús emléktábla. Mácsik istván tanító úr emlékére.

Az emléktábla elhanyagolt állapotából ítélve talán még sosem volt karbantartva. Ezért nagyon ráfért már egy kis gondozás.

Az iskola igazgatónőjének engedélyével, tüzércsapatunk hozzáértő tagjai leszedték az emléktáblát és a felújítása után visszaszerelték az új díszcsavarokkal, amikből hiányzott is egy garnitúra.

Ahogyan a táblán olvasható, Mácsik István tanító úrnak állították az emléktáblát kartársai. Hogy mikor született meg a tábla arról nincs adat. Az is lehet, hogy előbb, mint a Nagykáta főterén álló I. világháborús emlékmű, amin szintén szerepel a tanító úr, de Macsik István névvel, aki karpaszományos őrmesterként szolgálta a királyt és a hazát.

Szerettei, kartársai hiba várták haza.

I. Palócfesztivál Bér - Virágos puszta

Ezt a tájat bizonyára Isten jókedvében teremtette. A nyugtató zöld szín ezer árnyalatával magához ölelt természet. Az utak fel s alá szaladnak, kanyarognak jobbra-balra és mindegyik célba ér. Az egysávos út fölött már lombok bólogatnak, jobbról hatalmas tábla MAGYAR ÚT. Jó felé haladunk!

Az ágyút vontató autónk előtt szabad az út. A többieket lefogják, meg kell váltani a belépés jogát. Balról sátrakat hagyunk el, melyekben szorgos emberek teszik, amit tenni kell. A lehúzott ablakunkon már illatként tekeredik be a sült hús, bár még reggel 9 óra, jut eszembe, reggelizni is kell!
   

Mire 10 órakor a szentmise elkezdődik, már a helyünkön vagyunk, egy kopár kisebb domb tetején, körpanorámás kilátással. Előttünk a rendezvény völgye, a főzős sátrakkal, melynek egyik sora felkúszik az ágyúállásig.
   

Mindenhol csak vidám embereket látunk, a Teremtő ránk mosolyog, kitűnő az idő.
   

Óránkét durrantunk egy nagyot, megszólaltatjuk a hatfontost, no meg a kézi fegyvereket. Tudtára adatik mindenkinek, hogy itt vitézek is vannak! 

Tény, hogy óránkét szépen összegyűlnek körülöttünk a kíváncsiak, mindenki az ágyúnál és persze velünk akar fényképezkedni. Hiába no! A ruha teszi az embert!

Az időnk tovalibben, a nap is húzódik a horizont felé, ágyúrakodás, majd hazafelé fordítjuk a kerekeket.

Viszont látásra Virágos - puszta!

Még több kép ITT

Gyászjelentés

A Nagykáta Honvédtüzér Hagyományőrző Alapítvány
elnökségének tagja

Ézsiás Imréné

életének 61. tavaszán visszaadta lelkét a Teremtőnek.

2016. május 5-én 16 órakor kísérjük utolsó útjára a nagykátai temetőben. 

 

Basa László temetése, Nagykáta

Feketére festett nap, ismét bajtársi temetés.

Basa László nyugalmazott tanár, a nagykátai Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat megálmodója, létrehozója és vezető századosa, elhagyott bennünket.

A gyermekkorú katonai hagyományőrzés jelentős személyének kezéből hullott ki a kard. Parancsnok nélkül maradt a csapata.

"Az ő kezéből most kihullott a zászló, de reméljük, és bizonyára ő is remélte, hogy van, aki felemeli és továbbviszi azok közül, akik a Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapatban nőttek fel, teljesítenek, vagy teljesítettek szolgálatot, hiszen az általa vezetett csapat a gyermekmozgalom egyik legismertebb közössége lett, Nagykáta pedig a szövetség egyik központjává vált."

Bajtársunkat katonai hagyományőrző tiszteletadással kísértük utolsó útjára, a csapata díszlövésének hangjainál helyezték Őt örök nyugalomra.

(Az idézet részlet, A Magyar Hagyományőr Világszövetség elnökének, Vitkó Egonnak búcsúztatójából.)

Még több kép az eseményről ITT!

Gyászjelentés

A Kossuth Lajos Gyermektüzércsapat alapítója, parancsnoka,
katonai hagyományőrző bajtársunk

Basa László

életének 68. évében visszaadta lelkét a Teremtőnek.

Katonai hagyományőrző tiszteletadással kísérjük nyughelyére,
2016. április 15-én 16 órakor, a nagykátai temetőben. 

Bajtársunknak könnyű legyen az anyaföld!

Tápióbicskei csata, Tápióbicske - Nagykáta

Az utóbbi évek legszebb csatanapja. Remek pompás időjárás, sok összesereglett katonai hagyományőrző. Mi kell még egy jó hadijátékhoz? Kell még közönség is, mert ha már játszunk, nem árt ha nézik és örülnek a látványnak. Látvány az volt rendesen. Hatalmas robbanások, ágyúdörgés, gyalogos és huszárroham.
    

Megint győzelemre vitték a magyar lobogót! Mi nem, mert az idén az osztrák oldalon próbáltunk viaskodni, így hozta a sors.

Videofelvétel az eseményről ITT.

Fényképek és cikkek a témában:

Paraméter

Honvédelem

Népszava

Kormányzat
Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség

Március 15-i ünnepségek, Nyíregyháza - Nagykáta

Beharangozó: „A múzeum udvarán a rendezvény teljes ideje alatt a nagykátai Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat várja a látogatókat mesélős, kardos, csákós, ágyúsimogatós fotózásra, 11:00 és 14:00 órakor pedig megszólal a valódi ágyú, jó néhány dörgedelmes lövéssel tisztelegve 1848-49 hősei előtt.”

Kora reggeli álmos ébredés, de az is lehet, hogy hajnal volt. Messzire kell ma mennünk. Hihetetlen messzinek tűnik Nyíregyháza, az eső csöpörészik. Na, majd eláll, korai vendég nem marad sokáig - szokás ilyenkor mondani! Irány ágyút pakolni, a kerekek ma nem fognak picit sem kotyogni, szépen bedagadnak a küllők. 

A népi mondás nem válik be, ahogy haladunk egyre jobban esik. Nyíregyháza előtt már vízszintes havas eső veri az ablakot. Mire a Jósa András Múzeumhoz érkezünk már tűrhető az idő. Az autóban! Az udvaron ágyúpakolás, most lefelé. Van még időnk az első bemutatóig, igyekezünk megmelegedni, nagy tálca Kossuth kifli vár bennünket és mellé vendégszeretet. Jól érezzük magunkat!

11 és 14 órakor ágyús-bemutató az udvarra sereglett látogatók részére. Erre felé még nem nagyon dörrent ilyen nagy ágyú, hát megdörrentettük. A viszonylag zárt - házakkal övezett udvaron volt hangja rendesen. Úgy vettük észre a közönségnek tetszett, sok mindent megtudtak, amit eddig még csak nem is hallottak, legalábbis a szabadságharcunk tüzérségéről.
   

A csapat itthon maradt része a városi ünnepségen vett részt, ami a rossz idő miatt a művelődési házban volt megtartva.

Videofelvétel a nyíregyházi eseményről ITT.

Emlékek a hadak útján

Tisztelt Látogató!

Weboldalunk, Emlékek a hadak útján rovatát két újabb általunk meglátogatott emlékhellyel bővítettük. 

Az alábbi elérhetőségeken olvashatnak róluk:

Osszárium (Ossario) Asiagóban, Olaszország

Emlékmű a Monte Cimone hegyén

Kellemes szórakozást!