Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat

2014. április 2., szerda

2014. április 2-8 Tavaszi Hadjárat

Az egykori fényes haditett emléke nem halványul, inkább tovább csillog történelmünk csillagaként. Hogyne csillogna, hiszen az idén volt a 26. "Tavaszi Hadjárat" dicső eleink emlékére.

Csapatunk tagjai - mikor ki ért rá - minden nagyobb rendezvényhelyszínen megjelentek. Ott voltak a hatvani csatamezőn, küzdöttek a Tápió hídján, harcoltak az isaszegi dombokon és a váci harcmezőn. Ágyúnk is dörgött a Tápió parti és az isaszegi harctéren.

Hugyák Csaba remek képei:

2014. március 15., szombat

Ünnepség, Békéscsaba.

Az előző bejegyzésben írtam, hogy a csapatunk egyik fele itthon maradt.
Hová lett a másik fele?
A csapat másik fele kedves invitálásra Békéscsabára utazott. Visszatérők voltunk, jártunk már itt 10 évvel ezelőtt.
Hajnal 5 órakor útra keltünk az ágyúval, a mozdonnyal, hogy 9 órára a helyszínen legyünk.
A teljesen átépített főtéren, igazán nagyszabású látványos felvonulást szerveztek.
Ezt követően közönségtalálkozó alakult ki, a gyermekek és az érdeklődők nagy örömére.
Sok irodalmi mű szól a szabadságharcunkról, a nemzeti ünnepünkről március 15-éről, de a jelképpé vált kokárdáról talán igen ritkán van. A kokárdát - ezt mondja a hagyomány - elsőnek Petőfi és Jókai kapott. Az előbbi Szendrey Júliától, az utóbbi Laborfalvi Rózától.

Íme egy vers a kokárdáról:

Schmidt János:

Tűzd fel!

Tűzd fel, ne szégyelld,
tedd szíved fölé!
Érezd, hogy beléd simul,
bársony az ünnep köré!
Légy büszke! Viselheted
hős bélyegét a múltnak,
átöleli testedet
e színek koszorúja.
Halld a népet, ő fia
minden szónak vezére,
egy talpra állt nemzet él,
ifjúsága kezében.

Tűzd fel, ne szégyelld,
hord szíved fölött!
Túl nagy volt a tétlen csend,
itt a Kárpátok között.
Tört a turáni átok,
nem sebez súlyos karma,
a legutolsó esélyt,
minden magyar akarja.
Medencényi zászlót sző,
e mellekre gyűrt jelvény,
lobogva kér áldást ránk,
az ősszeretet nyelvén.

Tűzd fel, ne szégyelld,
szív legyen vászna!
Benned és a nemzet,
s az a kokárda!

2011. március 13.

Az ágyú szállítását Molnár Gábor vállalkozó szponzorálta.

Ünnepség, Nagykáta.

A csapat a mai napon két részre oszlott, az egyik fele itthon maradt a helyi ünnepségen helytállni.
A képeket a "tapiokultura.hu" oldalról kölcsönöztük, Teréki Krisztián képei.

2014. március 14., péntek

Koszorúzás, Szentlőrinckáta.

A márciusi megemlékezések számunkra már a mai nappal elkezdődtek, hiszen meghívást kaptunk Szentlőrinckátára. Egy irodalmi műsor után, templomi mise következett, majd az emlékmű megkoszorúzása.

2014. március 9., vasárnap

Ágyúkarbantartás, Nagykáta

   Lassan közelednek a március 15-ei rendezvények és utána nem sokkal indul a Tavaszi Hadjárat, így a csapat is ébredezik a téli tétlenségből.
   Igaz, hogy volt kiképzés Kecskeméten és téli gyakorlatokat is tartottunk. A kápolnai megemlékezésen is jelen volt csapatunk pár tagja, de nem tüzérként, hanem gyalogosként.
   A fentiek okából, ezen a napon előkerült az ágyú és a kora tavaszi napsütésben csinosra szépítgettük, hiszen egy hét múlva Békéscsabán kell bizonyítania és fényesen kell tartania a nagykátai csapat jó hírét.

2014. február 13., csütörtök

Csatabemutató, Montereau-Fault-Yonne (Franciaország)

A Montereau-i csata 1814. február 18-án zajlott le, Montreau - Fault - Yonne települések környékén, a Napóleon vezette francia és a würtenbergi herceg vezette osztrák - württenbergi erők között. Napóleon seregei fölényesen szétverték az ellenfél erőit.
A harctéren 8500 halott maradt, abból "csak" 2500 francia. 15 ágyú is bánta az osztrák - württenbergi vereséget.
Ebből a csatából származik Napóleon mondása:
„Gyerünk barátaim, ne féljetek, azt a golyót, ami leterít engem, még nem öntötték ki!”
Csapatunk 3 tagja, csatlakozván egy budapesti csapathoz, gyalogosként felvette a harcot a napóleoni seregekkel.

Video a csatáról ide kattintva megtekinthető!

2014. január 28., kedd

15 év

15 éves a

Nagykátai Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat

Ebből az alkalomból készült, a csapat 1848-as szekcióját bemutató videónkat megtekinthetik

IDE KATTINTVA!
Az I. világháborús munkánk összefoglalója ITT LÁTHATÓ!

2014. január 12., vasárnap

Emlékezés a Doni hősökre Nagykátán

Albert Ferenc:

A Doni Hősök emlékére

Kínkeserves halált szórtak
a katyusák, a lövegek.
Lánctalpak vaskarmai
taposták az élőket-
a megdermedt testeket.

Aknák folytonos tüzétől
megnyílt az átfagyott föld.
Kénköves poklot árasztott
az égből, mi ezután jött-
irgalmatlanul ölt, csak ölt.

Fültépő hangú fegyverek
amint süvöltve dörögtek,
úgy sokasodtak némán
a hantok, s a keresztek-
és mind mind névtelenek.

Élők fagyott kezeiből
kihullt a néma fegyverzet;
jéggé dermedt béna lábak
a hóban vert gyökeret,
hol felfalta a dér a rügyet.

Don-kanyari mészárszéknek
sarkig tárva ajtaja.
Kétszázezer magyar honvéd
a vágóhídra hajtva: -
a haza nem így akarta.

Az orosz "sakter bárdtól",
jó részük oda veszett.
A Doni-medence földje
mind elnyelé testüket-
magába zárva a hősöket.

És nem jő tábori levél,
nem mesél a nyírfakéreg;
anyák szeme könnyben úszik,
gyászruhában feleségek,
Apa nélkül nő a gyermek.

Nekünk csak emlékezni kell!
Megköveteli a hála!
honért adták életüket,
égjen érettük a gyertya:-
s az örökmécses lángja!

A KALOT által szervezett, remekbe szabott megemlékezésen, a csapatunk feladata a díszőrség ellátása volt.

2013. december 15., vasárnap

Menetgyakorlat, Nagykáta határa.

Csapatunk tagjai a városunk határában téli menet és hadgyakorlaton vettek részt, első és második világháborús egyenruhában. A feladatok közé tartozott egy 5 km-es menet, több járőr kiiktatása, géppuskafészkek likvidálása és a Tápión való átkelés. Ezek után aknavető telepítés és egy megérdemelt ebéd következett.