Filmforgatás, Budapest

   Hagyományőrző csapatunkat egy II. világháborús dokumentumfilm felvételeire kérték fel. A felvételek a budai erdőkben történtek.
   Egy kis smink, egy kis festék és máris leharcoltak, sebesültek és kifáradtak az alakulat katonái.

I. világháborús kiállítás, Nagykáta

Kiállítás, hogy erősebb legyen az emlékezet...

   „Nincs megnyert vagy elvesztett háború, csak "Háború" van!
Pusztító öldöklő, embertelen! A háborúk nem oldottak meg semmiféle problémát, de mindig elvetették a magját a következőnek.A háborúkat alig néhány ember robbantotta ki, de ők nem harcolnak, és nem is halnak meg. Az egyszerű emberek ölik egymást halomra, ők hullanak idegen föld meszesgödrébe, s az ő otthonaik pusztulnak el.
    Ők az eszközök, és ők az áldozatok.”                                                                                                                                                                                                       Fekete István

  Az Nagy Háború korából tárgyak, képek, fegyverek, régi eszközök, katonakártyák, kulacsok és még sok más. Valaha a katona felszereléséhez tartozó eszközök. Ezek megvannak. Megvannak még akkor is, ha a földben évtizedekig a rozsda marcangolta, vagy a padlás gerendája alá beszúrva ette az idő. A tárgyak megmaradtak!
  De hol vannak a katonák?
  Többségük az egykori frontvonalak mentén a föld mélyén porladozik. Van akinek csontjai ossáriumokban (csontkamrák), vagy tömegsírokban összezsúfolva várja az idők végezetét. Vannak akik napjainkban a magashegyi gleccserből olvadnak ki, s vannak kik fölül elkergeti a karmos hegyi szél a vékony omladékot és fehér csontjai kivillannak a zúzalékból. Neveiket, szerencsésebb esetben, avas könyvek oldalai, vagy az emlékművek hideg márványlapjai őrzik.

  Az I vh. és a II. vh. sem ért még véget, még nem sirattuk, még nem temettük el katonáinkat.

  Sok még a tenni valónk, nekünk utódoknak, a politika miatt legalább 60 év hátrányunk van.

  Nagykátára az I világháborúból 239 katona nem jött haza, vajon hol ringatja őket az anyaföld?

A kiállítás, Kiss M. Jenő, Kucza Péter és Káplár Béla gyűjteményéből látható.

MÉG TÖBB KÉP ITT

A képeket Marton László készítette

Doni Hősök Napja - Nagykáta

Sértő Kálmán:

Édesanyámnak a doni csata egyik napján
1942. augusztus 6-án

Anyám, ha látnád fiad most a frontba'
Hogy' űzi ördög minden tűze, pokla,
Véres hullámok hömpölyögnek a Donban,
Halott bajtársak feküsznek itt sorban,
Hogy megmaradjak, hogy' fekszem a sárba',
Anyám, ha látnád, szíved meghasadna.

Borzalmas, véres lángokkal ég a világ,
És a harcmezőn sötét, nagy a gyász.
Vad szelek árja zúg, rohan át rajtunk-
Uram, Istenem, itt mi megmaradunk!?
Remény sehol, még halk sugárral sincsen,
Ó, Úristen, fordulj hozzánk ismételten!

Bomba, gránát, akna bőg, hullik reánk,
Ó, ha ezt látnátok ti, magyar Anyák,
Hitvesek, amint kiloccsan a vérünk,
S egy perccel később talán nem is élünk,
Véres húsdarab száll a levegőben,
Isten haragja morajlik a földben,

Ember, állat, amikor nyögve ordít,
Vad gépmadár szórja ránk tűzlángjait,
Füstben, koromban, hogy meg ne fulladjunk,
Magyarok Istene, most segíts rajtunk!
Itt is, ott is nehéz ágyúk robbantanak,
S a Don vizében véres habok zúgnak.

Anyám, ha látnád kihűlt, hideg arcom,
Mint reám szakadt a véres alkony,
Térden imára hogy' hajtom fejemet:
Én nem bántottam sohasem az Istent!
Jobb így, hogy csak a lelked jár a frontba'   
Anyám, ha látnál, szíved meghasadna.

Ma a Doni Hősökért kongott a harang, és lobbant a gyertya lángja

Téli gyakorlat, Nagykáta határa

   Ezen a reggelen a higanyszál nem szégyellt mínusz 9 fokra süllyedni. Az év utolsó napjain csak bebizonyosodott, hogy a " kutya nem eszi meg a telet".
   A "rendkívüli hideg" ellenére csapatunk II. világháborús részlegének tagjai, a vadászháznál gyülekeztek, egy kis téli gyakorlatra. A téli időszakban nem nagyon van hagyományőrző munkánk, így csináltunk magunknak.
   Felderítő-őrjáratra indultunk, ami alatt váratlanul partizántámadást kaptunk, majd kis idő múlva egy eltévedt orosz pimaszkodott velünk, no nem sok eséllyel. A patakon átkelve, partizánokat füstöltünk ki egy elhagyott tanyából. Az őrjárat pár óra múltával emberveszteség nélkül tért vissza a századkörletbe.
   Hála a Mindenhatónak, csak játék volt az egész!

Még több kép erre a szövegre kattintva.

Karácsonyi jókívánságunk - 2014.

Hurkatöltő fesztivál, Tápiószentmárton

   Csapatunk azon tagjai akik nemcsak a tüzértudományban jártasak, de remekül érzik magukat a konyhában is, nem hagyták ki ezen jeles eseményt a szomszéd településen. A nagy forgatagban - persze a saját asztalukon - kevertek, ízesítettek, töltöttek és abáltak a bográcsban. Majd tálaltak - igen színvonalasan, hisz volt közöttük pincér is. A zsűri elé lerakták, azok kóstolgattak, tanakodtak bólogattak, összenéztek és odaítélték a kis csapatnak a fehér hurka kategóriában a bronz fokozatot.
   Ide teszem a többi képpel együtt a díj hiteles fotóját is.

Az eseményről még több kép látható erre a szövegre kattintva!

Október 23-i megemlékezés, Nagykáta

   Az idei megemlékezésnek nem kedvezett az időjárás, a zuhogó eső nem engedte meg a szabadtéri ünnepséget, így az beszorult a művelődési házba.

   A koszorúzás idejére már elállt az eső, ezért a kegyelet koszorúit és virágait az emlékműnél lehetett elhelyezni.

Díszőrség, Tápiószele

Rólunk írták a Tápiókultúra portálon:


„Végül a nagykátai Honvéd Hagyományőrző Tüzércsapat parancsnoka, Káplár Béla mutatta be csapatának tevékenységét. Ők álltak díszőrséget a koszorúzásnál. Megtudtuk, hogyan ápolják az egykori hadszíntereken lévő hadisírokat, koszorúzzák az emlékműveket, segítenek környezetük rendbetételében, együttműködve számos osztrák, lengyel, olasz civil szervezetekkel. Munkájukról filmet is vetített. Láttuk azt a helyszínt, ahol talán a legkegyetlenebb ütközetek folytak, az Isonzó völgyében, a Doberdói-fennsíkon. Láthattuk milyen kegyelettel őrzik az olaszok hajdani ellenségeik földi maradványait is. A felújított visintíni kápolnát, amelyet még az ott harcoló magyar katonák kezdtek el építeni. Példaértékű ennek a tizenöt főnyi csapatnak a segítőkészsége, nemzeti hagyományainkat ápoló tevékenysége. Köszönet érte.”

Hadi bemutató, Rábapaty

   A fent jelzett napon csapatunk belecsöppent egy nagy őszi cipő árleszállítás kellős közepébe. Míg akinek kellett, azok turkáltak az árcsökkentés kínálta portékákban, a többi bámészkodó szórakoztatásáról is igyekezett gondoskodni a LUPO osztrák cég.
   Szombaton többek között Fekete László erős ember szórakoztatta a vásári forgatagot.
   Mi vasárnapra voltunk hivatalosak egy röpke bemutató tartására. A cég dicséretére váljon, hogy bennünket a Nagy Háború 100 éves kitörésének emlékére hívott meg. A ruházati és fegyverbemutató után harci játékkal szórakoztattuk az odasereglő embereket.
   Rábapaty egy kis település a Rába partján, Sárvártól napnyugatra.

Emlékmű avatás, Mány (kiegészítés)

   Számunkra talán az év legmeghatóbb jeleneteiben volt részünk ezen a megemlékezésen.

   Ha véget ér egy ünnepség nem nagyon igyekezünk összepakolni, mert a tapasztalatból tudjuk, hogy ilyenkor körbevesznek bennünket az érdeklődők Kérdeznek ezt-azt, előkerülnek a fényképező masinák, velünk képeket készítenek, kézbe adjuk a kardokat, sapkát nyomunk a gyerekek fejére. Szóval zajlik még ilyenkor az élet körülöttünk.

   Mányon egy fiatal pár jött oda hozzánk, az asszonyka monda, hogy a férje meg szeretné nézni az ágyúnkat. Pár másodperc után esett le, hogy a "nézést" kicsit másképpen kell értelmezni, hiszen a férj világtalan volt.

   A tüzérek nagy odafigyeléssel és odaadással mutatták be a történelmi korunk harceszközét. Kezét, ujjait vezetve minden alkatrészre, hiszen a fiatalember csak az újaival "látott".

A képeket Vlajku Györgytől kölcsönöztük.