Több éve már, hogy vendégeink vagyunk ezen rendezvénynek.
Az idő általában mindig, nyárias. No, nem olyan mint volt a régi időkben. Most ha elkapjuk, a posztó anyag alatt igen meleg van, az izzadság némán csörgedezik a gerincen lefelé.
Óránként dörrentünk az ágyúval, hogy némi hang is legyen, a nézők kedvére.
Most egy igen neves látogatónk volt a vadászrepülős, űrhajós, Farkas Bertalan nyugalmazott dandártábornok.
Igen sokat támogat bennünket, köszönet érte!
Arsiero az Alpok lábán terjeszkedik, úgy 3000 lakossal. 2007. óta fogad e kedves város bennünket. A helységnek példásan ápolt I. világháborús katonatemetője van. A temető 406 olasz és idegen földben nyugvó 723 osztrák-magyar katona álmát őrzi. Minden évben koszorút helyezünk el, a katonák emlékére.
„Csak azok halnak meg, akiket elfelejtenek. Mi nem felejtünk soha.”
Babucs Zoltán hadtörténész :
Káplár Béla bátyám vezetésével a nagykátai honvédtüzérek ismét kitettek magukért, hiszen méltó módon hajtottak fejet az I. és II. világháborús magyar hősök emléke előtt!
Nagykátán megvalósult a történeti intézetek közötti olajozott együttműködés, hiszen Dr. Ligeti Dávid kollégám a VERITAS Történetkutató Központ és Levéltár, jómagam pedig a Magyarságkutató Intézet képviseletében voltam jelen.
A remek felvételeket Acsi barátom készítette, s köszönjük, hogy mi is emelhettük a megemlékezés magasztosságát!
Bárcsak minden magyar településen így emlékeznének meg a Magyar Hazáért hősi halált halt elődeinkről!!!
A szép Budai várban az ünnep egyik mozzanata az Esztergomi rondellán zajlik. Hosszú évek óta a mi ágyúnk dörrenti a díszlövéseket, ez alatt a nemzeti zászlónk méltósággal kúszik a zászlórúd tetejére a Himnusz kíséretében, közben a katonai attasék tisztelegnek a zászlónak. Fent a rúd végén, a budai hegyekből lesurranó szellő végül vígan lobogtatja a nemzeti trikolort.
A városháza udvarán megemlékezés van minden évben, a tápióbicskei csata emlékére. Szónoklatok, műsorok, koszorúzások.
Az épületen emléktábla van ezzel a felirattal: „Itt a volt Keglevich kastélyban, az 1849. április 4-ei csata után hadikórház működött, amelyet meglátogatott Kossuth Lajos. Ebben az épületben volt Görgey Artúr főhadiszállása is.”
A megemlékezés után menet indult a temető felé, ahol a Hősök kertjében koszorút helyeztünk el, az ott nyugvó katonáink tiszteletére.
A csapatunk 24 éve alatt két bajtársunk költözött el e világból – Ézsiás Imre tizedes és Káplár György hadnagy – talán egy jobb világba. Minden évben ekkor koszorúzzuk meg sírjaikat.
Dörögnek az ágyúk, lángot okádnak a cső végek. Csípős fehér füst árasztja el a mezőt. Szép színes egyenruhákban fegyelmezett gyalogság manőverezik. Hármas oszlopba fejlődnek, sortűzzel gyepálják az ellent. Dobog a föld! Huszár század vágtázik, a mentéjük lobogva úszik a levegőben. Távolabb csillogó kardok érces hangja oszlik a légben. Hatalmas föld csomókat löknek a magasba a becsapódó ágyúgolyók. A Tápió hídján át rohannak csapataink, az ellen hátrál, néhol a lángkakas repül a nádtetőkre. A csatazaj a nyugvó nap felé elcsendesedik. Huszárok csapatai lóról szállnak. Véget ér a hadijáték a Tápió mentén.
(Fényképek: HM Zrinyi.hu)
A tavaszi fuvallat átnyargalt a városunkon, megsimogatta a fák pattogó rügyeit. Az ünneplőkön még egy-két kabátkát látni, de van aki már a tavaszt érzi.
Szép műsorral ünnepelte városunk, e tavaszi, nemzeti ünnepünket.
Képösszeállításunk a nagykátai könyvtár és művelődési központ képeinek felhasználásával készült. További képek ITT és ITT.