Magyar Kultúra Napja, Nagykáta

A Szent Korona őfelsége - a koronaőrök is így nevezik - a Magyar Kultúra Napja alkalmából több mint 2 órát tartózkodott városunkban. (Természetesen hű másolatban.)

"A magyar Szent Korona Európa egyik legrégebben használt és mai napig épségben megmaradt beavató koronája A magyar államisága egyik jelképe, mely végigkísérte a Magyar történelmet legalább a 12.századtól napjainkig. A gyakori trónviszályok idején birtoklása nagy előnyt biztosított a királyi hatalomért folytatott harcban. A Szent Korona állami jelképi funkciójára épült a Szent-korona-tan a magyar államjog fejlődésének egyik kiindulópontja. Ez a magyar alkotmányosság alapja volt az Anjou-kor végétől egészen a második világháború végéig. A tan szerint az ország alaptörvényének és jogrendszerének végső forrása a Szent Korona, és mint jogi személy, a Magyar Államnak felel meg. A történelmi hagyomány szerint 1038 augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, I István magyar király a Szent Korona képében fölajánlotta Magyarországot Szűz Máriának. Ezzel elkezdődött az a történelmi folyamat, amelynek során a Magyar Királyság koronázási ékszeréből a magyar államiság jelképe lett."

Csapatunkat érte az az igen nagy megtiszteltetés, hogy a Szent Koronát bevihette és váltott őrséggel őrizhette a jelenléte alatt.

Idézet: Wikipédia.
Képek: Lengyel István

Doni hősökre emlékeztünk Nagykátán.

Lévay Sándor tüzér hadnagy, a hadosztály ezredének főfigyelője, aki messze a lövegek előtt távcsővel és műszerekkel irányítja az ellenséget nem is látó ágyúk tüzét, a tábori telefonon parancsot kap ezredesétől:

„- Sanyi vonulj vissza. Osztályparancsnokod elesett…..Oszkino, a hadosztály parancsnokság orosz kézen. Te is csak a 4. ütegen keresztül tudsz már vissza jönni. Siess, várunk.

- Ezredes úr, nem megyek. Nagyszerűen látok innen. Mindennel tisztában vagyok, csak akkor megyek, ha már nem segíthetek.

- Lévay hadnagy úr, azonnal vonuljon be, végeztem.”

Most Lévay barátja, az 5. üteg első tisztje szól a telefonba:

„- Sanyi ne szamárkodj, gyere vissza, hiszen a lőelemekből látom, hogy majdnem saját figyelődet lövöd.

-  Amíg használni tudok, nem megyek.

-  Sanyi!

-  Már ketten vagyunk a figyelő tisztesemmel. Összesen négy kézigránátunk van és két pisztoly. Az oroszok teljesen kőrbe fogtak. Három percen keresztül lőjétek a figyelőmet, ahogy csak bírjátok, akkor megpróbálok kitörni. Ha nem sikerül Isten veletek.”

15 óra 30 perckor Lévay hadnagy visszaadta lelkét az Úrnak.

 Értük szólt a harang és lobbant a mécses lángja!

Doni áttörés megemlékezés, Budapest - Ludovika tér

Károly Ferenc:

Útjelzők

Láttad-e Uram, azt a sereget? Megvívni halállal, birkózni hóval, leskedő hollóval?

A megfagyott lábát, ahogyan ott lebeg? S ahogy ölelgették zörgő rongyaikban a megvadult szelek.

Láttad-e Uram, élő keresztedet? S ahogy integettek lehullva a hóba a megfagyott kezek?

Csapatunk, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem meghívására vett részt, a Doni-áttörés 74. évfordulóján rendezett megemlékezésen.

Képek: honvédelem.hu
             uni-nke.hu

Az új ágyú fogadása, Nagykáta

Csütörtökön megérkezett, pontosabban hazahoztuk a csapatunk új tagját, ha már egyszer rátettük a kezünket.

"A ZIS-3-as páncéltörő ágyú a második világháború leghíresebb szovjet lövege volt. Tervezését 1941 tavaszán kezdték el. Bár nyár elejére elkészültek az első prototípusok, a döntéshozók közül többen nem ismerték fel a benne rejlő lehetőségeket, ezért rendszerbe állítására és sorozatgyártására csak 1942 elején került sor. Nagyon olcsó volt, ez volt az első igazi tömeggyártásra került löveg. Lőszere megegyezett a T-34/76-os harckocsi lőszerével. A fegyver lövegtalpát kisebb teljesítményű ágyúhoz tervezték, ezért igen nagy csőszájféket kellett az ágyúcsőre felszerelni."

Írja a masodikvh.hu internetes oldal.

Csapatunkban a II. világháborús részlegnél teljesít szolgálatot, mint zsákmányolt löveg. De kitűnően használható még az 1956-os megemlékezéseken is.

Ünnepi állománygyűlés, Budapest - Stefánia Palota

A Honvéd Kulturális Központban megtartott ünnepi állománygyűléssel, illetve a Magyar Ellátó Katonák emlékművének megkoszorúzásával emlékeztek a logisztikusok napjára az HM Logisztikai Központ katonái és dolgozói.

Csapatunkat az a megtiszteltetés érte, hogy részt vehettünk - díszőrségként - ezen a két eseményen, a kaposvári huszár bajtársainkkal.

Majd az ünnepi állománygyűlés után a nap második részében koszorúzáson vettünk részt a Magyar Ellátó Katonák emlékművénél.

Fotók: Dévényi Veronika

Repülő Múzeum látogatás, Szolnok

A csapatunk kisebbik felével szolnoki Repülő Múzeumot látogattuk meg. Kisebbik felén az ifjú tüzéreinket kell érteni, kik a Basa tanár úr sajnálatos és váratlan halála után vezető nélkül maradtak és így lettek a csapatunk tagjai.

Smid Tibor jóvoltából autóztunk el Szolnokra. A megérkezésünk után rögtön kiderült, hogy érdemes volt eljönni. A pazarul berendezett tágas kiállítócsarnok, ismert és általunk ismeretlen repülők sora. Nemrégen kiásott repülőroncsok, motorok tarkítják a látnivalókat.

Az emelet egy részén a repüléshez, a pilótákhoz köthető tárgyakat egyenruhákat látunk.( Kissé furcsa volt, hogy a vitrinben lévő pilóta köpenyre I. világháborús tüzérgombokat varrtak. Ki tudja miért! )

A szépen kialakított és berendezett udvar is tele sugárhajtású harci repülőkkel. Persze már muzeális darabokkal a MIG-15-tel kezdve. De látunk itt rakétákat, lokátorokat és a régi MÁV raktárépületben légelhárító lövegeket is. Ugyanis az egész múzeumot az egykori Indóház területén, az ódon épületeket is remekül felhasználva alakították ki.

Október 23-i megemlékezés, Nagykáta

A szellő sem rezdül. Így nincs ami kisöpörje a hajnali órákban az utcákra beólálkodó  ködöt.A tél üzenete ez már, üzente, hogy jön.

Az ünnepség 10 órakor kezdődik, mi már 9:30-kor gyülekezünk, várjuk a Csepel teherautót. Meg is érkezik a jármű nem sokára s a "forradalmárok" - mert most ezt a szerepet játsszuk - felkapaszkodnak a platóra. Megjöttek a "Tápiómente" táncosai is. Aki felfér felszáll az öreg járgányra.

Megérkezik a jel, elindul a teherautó. Így a "forradalmárok" korhű járművel érkeznek meg a helyszínre, ahol már sokan várakoznak ünnepi ruhában, hogy megkezdődjön a megemlékezés. A 60. évforduló. Az idő rohan.

Egyik csapattagunk ötlete volt a Csepel teherautós bevonulás. Úgy hírlik sikere volt.

Október 23-i megemlékezés, Sülysáp

A színvonalas rendezvényen, Sülysápon is "forradalmárként" vettek részt csapatunk tagjai.

„A Káplár Béla által parancsnokolt Nagykátai Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat tagjai - 1848-49, az I. és II. világháború katona hősei mellett -  az 1956-os forradalmárok emlékét is őrzik. Az országosan is elismert, komoly nemzetközi kapcsolatokkal és tapasztalattal rendelkező egység októberben, több településen, többek között Sülysápon is vállalt szolgálatot. Feladatukat a tőlük évek óta megszokott fegyelmezettséggel, magas színvonalon, hitelesen teljesítették. Köszönjük!”

(szöveg és képek forrása: tapiokultura.hu)

Október 23-i megemlékezés, Tápiószentmárton

Csapatunk tagjai "forradalmárként" vettek részt a Tápiószentmártoni ünnepen.

2016. szeptember 22-26. Olaszország

Szept 22. utazás egész nap

Szept 23. Chiampo. Rémes ébresztő 3 órakor, a hajnal hasadását még csak nem is hallani. Gyors mosakodás, öltözés a mundérba, futtában kávé, mellé egy harapás valamilyen bukta. 3:30-kor már az autóban ülünk, hihetetlenül hideg az autó, de beindul. Nekiiramodunk az előttünk lévő másfél órás útnak, ami nagyrészt hegyi utakon kanyarog. Lakott területen 90-nel húzunk, na meg a 30-as táblánál is.
A "rendör barat" mondja olasz barátunk Giacomó, muszáj neki hinni, más választásunk nincs. A száguldás után megérkezünk Monte Cimone hegyére. Ha nincs velünk Giacomo és a talpraesettsége, akkor a kanyargós hegyi úton nem jutunk fel a parkolóig. Korom sötét van még, a hegyi út telve autókkal. Szirénánk az nincs, de szinte hihetetlen, egy idő után megérkezünk a felső parkolóba. Gyors egyenruha igazítás, magunkra szedjük amit még kell, és nyomás egy kaptatón felfelé, a megemlékezés színhelyére.

Ugyanis az egész eddig leírt események azért voltak, hogy ideérjünk egy I. világháborús esemény 100 éves évfordulójára. Az osztrák-magyar csapatok műszaki alakulatai lerobbantották itt az olasz állásokat, 1916. szeptember 23-án 5:45-órakor.

Pontban 5:45-kor az ossarium közepében piros fény gyúlik és pirotechnikai bombák rezegtetik meg a levegőt. Megrendítő a látvány és még hozzá jön az a tudat, hogy a talpunk alatt a mélyben több száz olasz katona holteste porladozik, a hatalmas szikláktól megnyomorítva.

Megint autóba ülünk, mert van még előttünk 2 órás út, persze hegyi terepen. Úti cél a Monte Grappa, az egykori hatalmas csaták színhelye. A háborús terep egyik szakértője – pár éve már a barátunk – Dávid vár bennünket. Túrára indulunk, melyen megmutatja a magyar katonák által létrehozott hegyi utat és az azon kiépített lövegállásokat. Láttuk a majd 100 éve kivájt lövegállásokat és a tűzvezető megfigyelők helyét.

Szeptember 24. Ez a nap szabad. Asiagoba viszem a csapatot, én már láttam azt a hatalmas, csupa márvány Ossariumot, ezért mutatom meg nekik is. A Nagy Háború olasz katonáinak emlékére emelték ezt a lenyűgöző méretű és szépségű ossariumot, vagyis csontkamrát. Magyar katonák neveit egy súlyos rézlapú könyvben böngészhetjük, sokszor hibásan írva. Vajon földi maradványaik merre porladnak?

Szeptember 25. Ma az emlékhelyeket koszorúztuk. Az a megtiszteltetés ért, hogy mindhárom helyen a milánói  konzulátus vezetőjével, Timaffy Judit Vilma konzulasszonnyal helyezhettem el a magyar szalaggal feldíszített koszorúkat. Ő képviselte a hivatalosan szép hazánkat, Magyarországot.

Szeptember 26. Hazafelé véve az irányt, reggeli után elhagyjuk e gyönyörű vidéket, amelyen a Nagy Háború idején magyar katonák is tették a dolgukat.