Szent István napja Nagykátán.

Harminc évvel ezelőtt kezdődött a Kátai Tánctalálkozó. Akkori neve "Közös úton, közös kenyéren". Harminc éve, hogy több országból jönnek ilyenkor a népi tánchagyományokat őrző tánccsoportok és a helyiekkel összefogva megajándékoznak bennünket - nézőket - egy színes, vidám forgataggal. Öröm szemlélni ilyenkor a különböző kultúrákból érkező csapatok táncait.
Pár éve már hagyománnyá vált, hogy a kenyérszentelésre, szentmisére vonuló színes menetet, tüzércsapatunk vezeti.

Cikkek, írások.

Weboldalunkon a cikkeink, írásaink rovatban új, érdekes olvasnivalót helyeztünk el a komáromi árkászok I. világháborús aknaharcairól az olasz hegyek között. A cikk ide kattintva, Komáromi árkászok emlékére címmel olvasható.  A cikket az újság irodalmi pályázata díjazta. Kellemes időtöltést!

2013. augusztus 6-7 filmforgatás, Sóskút.

Ezen a két napon filmforgatáson vettek részt csapatunk ráérő tagjai.
Igen kemény volt ez a két nap. A kb. 40 fok tette kellemetlenné, teljesen felszerelve, beöltözve kint a napsütésben reggel 8 órától általában 19,30-ig, 1 óra ebédidővel.
Kisebb szünetek adódtak, azonnal az enyhet adó árnyékot kerestük, levetve amit levethető, legalább addig száradjon az atilla és az ing.
A 6 részes film a "Kossuthkifli" címet viseli, jövőre kerül a nézők elé, az M1 képernyőjén. Alapja Fehér Béla azonos című könyve. A rendező Rudolf Péter. A forgatás alatt találkoztunk nevesebb színészekkel pl. Hauman Péterrel, Reviczky Gáborral és természetesen Rudolf Péterrel. A történet a szabadságharcunk korában játszódik.
Csapatunk ágyúját négy ló vontatta és mivel gyalog löveg, ballagtak utána tüzéreink.
Nekem - mint parancsnoknak - egy pici kedvezmény járt, így a második nap könnyebb volt számomra. Egész idő alatt a lábamat lógattam  a bakról, csak a kátyúk miatt igen kapaszkodnom kellett, hogy az a szerelékes láda ne lökjön le magáról.
A forgatás végén, igen megdicsérte Rudolf Péter a statiszta sereget. Azt mondta - nem szó szerint - hogy ilyen fegyelmezett emberekkel még nem dolgozott, szinte csodálja a hagyományőrzők egész napi munkáját, hozzáállását.
Mit ne mondjak igen jól esett ez a dicséret mindannyiunknak, de elismerő szavait meg is érdemeltük.
A képeket csak az aprócska szünetekben tudtunk készíteni.

Indulási jelre várva.

Nagykátai tüzérek Rudolf Péterrel és a katonai tábor.

Ágyúink s a kellék hintó.

Pihenőben a katonák s a színészek.

Örömsortűz! Vége a forgatásnak!

Csapatösszejövetel, Tápiószentmárton

Honvédtüzér csapatunk - szép hazánk legelső tüzércsapata - ez évben töltötte a 15.életévét. Még kamaszkorban vagyunk, pláne ha a stuttgarti lövészekhez viszonyítjuk magunkat, akik a 308. születésnapjukat ünnepelték.

Ezen alkalommal Barad Attila - ki tüzércsapatunk oszlopos tagja - meghívta saját otthonába a csapatot egy összejövetelre, hogy ne mindig csak egyenruhában találkozzunk.

A csapat szempontjából igen fontosak a "fehér" asztalos találkozások.

A csapat fele össze is gyűlt a többi kenyérkeresettel volt elfoglalva. Igen jól éreztünk magunkat, Attila portáján, élvezve a család vendégszeretetét. A csapat találkozója kibővített lévén, velünk voltak családtagjaink, gyermekeink, így hamar elillant az a pár kedves óra amit együtt töltöttünk.

A képsorokon most civilben látnak bennünket a kedves látogatók, ami egyébként nem nagyon fordul elő.

A 17. Honvéd gyalogezred napja, Székesfehérvár

Részlet Simon László - egy nemes lelkű ember - beszédéből:

„Mint volt hivatásos katona, és mint Székesfehérvárt szívből szerető lokálpatrióta, mindig is úgy gondoltam, hogy ennek az emlékműnek itt többnek kell lennie, mint egy kevesek által ismert ligeti szobornak. Ezért is áldoztam időt, pénzt és energiát arra, hogy a talapzatot méltó díszítés, virágok ágyása fogja körbe. És ezért gondoltam azt is, hogy ezen felül is tartozunk újabb gesztussal a hősöknek. Most már fiammal együtt állítottuk ezt a zászlórudat, és készíttettük el az ezredzászló mását, hogy a lobogó, mint a katonacsapat legfontosabb jelképe, őrködjön emlékük felett.”

Csapatunk az ezredzászló díszőrsége volt.

(Itt gyönyörű az I. világháborús emlékmű környezete, nálunk egy "vidámpark" közepében áll.)

További felvételek erre szövegre kattintva elérhetők.

Századfordulós Nap, Pétfürdő

Szíves szóval invitálták csapatunkat erre a szép helyre, I vh.-ús egyenruhába, a Századfordulós Napra.
Kétnapos rendezvény részesei voltunk, nekünk a második nap volt dolgunk.
18,40 - kor kezdődött a programunk első része, majd 19,45-kor ismét folytatódott.
Ruha, alaki bemutató, majd a végén harci bemutatóval zárult a tevékenységünk.
A MATASZ hagyományőrzőivel közösen volt a bemutatónk.
Ropogtak a fegyverek, robbantak az aknák, békés körülmények között.
Képeink a bemutató alatt készültek, a harci játékról nem tudtunk képeket beszerezni.

Ördög János temetése, Jászfényszaru.

"Kedves családtagok, gyászolók, katonai hagyományőrzők!

      A katonabarátságok egy életre szólnak, a bajtársiasság a sírig tart!
      A bajtársak és a magam nevében emlékezem. Amikor 17 évvel ezelőtt először magadra öltötted az egyenruhát és a feleséged meg a fiaid mögéd álltak, egy olyan közösség építésében vállaltatok nagyon komoly munkát, amely rövid idő alatt az ország egyik legerősebb és legnagyobb létszámú csapatává vált.
     Köszönjük nektek!
     Sajnos ebből következik, hogy nekünk a legnagyobbak a veszteségeink is. Te már a hatodik bajtársunk vagy akitől búcsúznunk kell.
     Kezembe került egy történelmi naptár amely egész Európát bejárta, sőt Kínában is megjelentették. Ebben van egy csoportkép amelyen jellegzetesen kivehető Ördög János huszárőrmesternek a bandérium zászlótartójának alakja, vállán arasznyi széles pantallérszíjjal. Fennmaradt tehát az amit képviseltél. De nem csak itt a képen, hanem a barátaidnak, bajtársaidnak, a családodnak és fiaidnak a lelkében, a tőled kapott példamutatásban.
     Döbbenetes és elgondolkoztató volt látni ahogy férfiasan és méltósággal viselted a betegséged által válladra tett keresztet.
     Ritkán szólaltál meg, de ha igen annak súlya és értelme volt.
     Komolyan gondoltad, hogy a katonai hagyományőrzés számodra életre szóló küldetés, nem pedig pillanatnyi fellángolásból, divatból vagy érdekből fakad. Az egyenruhát tisztességes hű katonához méltóan a sírig viselted.
     Most a seregek ura, az Isten színe előtt fogsz számot adni. Tiszta lelkiismerettel elmondhatod, hogy amit vállaltál azt teljesítetted, híven, becsülettel.
     János bajtársunk! Nyugodjál békében! "

A fenti sorokkal Ézsiás Vencel huszárkapitány vett végső búcsút a bandérium őrmesterétől.
Csapatunk díszlövéssel búcsúzott bajtársunktól.

Vasvári Pál napok, Pestszentimre.

"Vasvári Pál aktívan részt vett az 1848. márciusi forradalomban, majd amikor a haza érdeke úgy kívánta szabadcsapatokat toborzott, s azok vezetőjeként, őrnagyi rangban vett részt a harcokban. 1849. július 6-án Erdélyben a román felkelőkkel szembeni ütközetben vesztette életét, több száz katonájával együtt.
Emlékének ápolása céljából alakult meg Pestszentimrén a Vasvári Pál Polgári Egyesület, mely többek közt egy fesztivál keretében is szeretné elérni, hogy széles körben – elsősorban az ifjúság közt - ismertté váljon Vasvári Pál személye, tevékenysége és a hazáért vállalt áldozata"

Csapatunkat meghívták erre a szép napra és más csapatokkal közösen hadi bemutatót tartottunk.

Trianoni Megemlékezés Napja, Nagykáta.

   Az ötvenes években igyekeztek " a múltat végképp eltörölni" minden régi ünnepünkre valami új elnevezést kitalálni, hogy a réginek az emléke sem maradjon.
   Mik is voltak ezek? Csak úgy kapásból! Volt ugye István király napja, ami Alkotmánynappá silányult. Volt egy legendánk Miklós (Mikulás) püspökről, ami végül Télapó lett. Volt egy Karácsonyunk ami átváltozott Fenyőünneppé. Volt egy Húsvétunk, amit tojásos, barkás, nyuszikás tavaszünneppé alakítottak. Volt Hősök Napja, majd láttunk csodát, egyszer csak azon a napon Gyermek Nap lett.
   Valami ilyen van megint! Leplet a történelmi szomorú eseményre, a nemzetünk tragédiájára, erre a napra meghirdették az Összetartozás Napját. Így talán ha eltelik 20, 30 év az Összetartozás Napja jut el csak az engedelmes állampolgár tudatáig. Ez a nap nem ünnep! Soha nem is lesz az!
   Ünnepen, nyakkendőt kötök, cipőt pucolok, lelkemet felkészítem az örömre, a boldog pillanatokra, mert Édesanyámat köszöntöm, mert eljött Jézus születésnapja, mert köszöntöm a páromat valamilyen évfordulón, gyermekeimet üdvözlöm, vagy mert csak a szomszéd kislány elsőáldozó.
   Mert nem ünnep Édesanyánk halálának évfordulója, rokonunk, ismerősünk halálának napja, nem lehet ünnep az aradi vértanúk kivégzésének napja, vagy Jézus keresztre feszítése sem, így nem lehet ünnep az a nap sem mikor nemzetünket szétdarabolták becstelen nyugati nagyhatalmak.
Az idei megemlékezést - melyen csapatunk is részt vett -  képpel nem illusztráljuk.

Trianoni emléknap Tápiószecső.

Csapatunk három tagja volt jelen ezen a megemlékezésen, a díszőrség feladatát látták el.