I. világháborús megemlékezés, Páty

Erre a fenti napra a községben működő, Petrecz Sándor Alapítvány hívta meg a csapatunkat. A Nagy Háborúban elesett pátyi katonákról a II. világháború óta nem emlékezett meg senki, neveiket csak egy emlékmű őrzi.

Az Alapítvány hagyományteremtő szándékkal szervezte meg ezt a napot, ahol Raffay Ernő történész tartott előadást a Nagy Háborúról a református templomban, majd az emlékműnél cserkészek olvasták fel a kőbevésett névsort, miközben katonanóták dallamai szólaltak meg, két remek hegedűs jóvoltából.

Az emlékmű képét az "Első világháborús hősi emlékművek" című remek blogról kölcsönöztem.

2016. július 16 - 17. Tonezza del Cimone (Olaszország)

Az erőd munkálataiban eltöltött 5 nap után átköltöztünk a Tonezza del Cimonei szállásunkra és innen jártuk a környék rendezvényeit.

Arsieroi katonatemető, a Laghi-i és a Tonezzai emlékhely már nem idegen számunkra, hiszen már kilenc éve, hogy ismerjük e helyeket.

Az idén megható, szinte hihetetlen látvány fogadott Tonezza del Cimone városkában. Az utcák a megemlékezés napjára mindig fel vannak zászlózva. Kitűzve az olasz az osztrák és néhol az Európai zászlócskák. Az idén változás állt be, mert az olasz és az osztrák zászlók között minden harmadik magyar volt. Mikor ezt az egyik főrendezőnek megköszöntük azt válaszolta: Fejlődünk mi is!

A jelképes temetőben mióta odajárunk - 2007 - azóta a zenekar által megszólaltatott himnuszunk hangjainál felkúszik a rúdra a magyar zászló. Ez számunkra már megszokott volt, de az, hogy az utcai oszlopokon is ott legyen a nemzeti trikolórunk ez igazi meglepetés a csapatunk számára. Úgy is írhatnám, hogy a sokévi törekvésünk beérik és lassan olasz barátainkban is tudatosul, hogy az osztrák és a magyar nemzet nem azonos, csak a háború idején monarchiában élt a két ország. Mivel Olaszországnak és Ausztriának területi vitája lévén egymással, a hadüzenet után nekünk is menni kellett.

Több százezer katonánk maradványai porladoznak errefelé, az egykori Dél-tiroli frontvonalon is, kicsit feledve a nemzet által.

Sok még a tennivalónk!

              A megbékélés parkja                             Barátságban olasz-osztrák-magyar bajtársak

Városi felvonuláson                                       Elköszönünk vendéglátóinktól

Csapatunk

2016. július 11-15 Monte Maso erőd, Olaszország

Amikor nem viselünk egyenruhát de együtt a csapat 

1883-ban a Rovereto és Schio között épülő hegyi útvonalon – ma SS46 számozású – erődöt kezdtek építeni. Remekül kiválasztották a helyét, a nehéz terepen kanyargó hegyi utat két irányban is ellenőrzése alatt tudta tartani a téglából, betonból, és páncélból felépített nagy monstrum. Az erőd két oldalára hatalmas, 149 mm-es tarackokat telepítettek.

Az első világháborúban érdekes módon nem játszott szerepet az erőd, pedig ez az Osztrák-Magyar csapatok számára igen értékes felvonuló útvonal volt.   

Az újabb háborúra való készülődés során, 1938-ban – a 48mm-es páncéllemezek és az egyéb beépített fémek miatt – felrobbantották ez erősséget. Azóta romhalmaz. Kezdtek a környék lakosai is innen építkezni, így az erőd ebek harmincadjára került.

Pár évvel ezelőtt megvásárolták felújítási célzattal, melyben hadi múzeum is helyet kap. Tavalyi kint létünkkor itt vacsoráztunk, mert egy helyreállított szárnyában már étterem is működik. Megígérte a csapat, hogy segítség lesz a munkálatokban.

A szavunkat megtartottuk, hiszen július 11-től 15-ig az erődben dolgoztunk, romeltakarítással foglalkoztunk. Fő szerszámaink a csákány, lapát és a talicska volt. 1,5 km-re egy faluban laktunk a szállodában, onnan jártunk fel dolgozni.

Az utolsó napunk estélyén S. Antonio nevű településen – itt volt a szállásunk –
egy számunkra szokatlan népi játékban gyönyörködhettünk. A házakkal körülölelt téren igen nagy találékonysággal megjelenítették a Nagy Háború éveit. Szereplők, az itt és a környéken lakók apraja és nagyja volt.

Szombat délelőtt egyenruhába öltöztünk, hogy az erődnél fényképezkedjünk, majd autóba ülve Tonezza del Cimone felé vettük az irányt.

A fénykor                                                                   Régi kép

Az eleje ma

Az egyik folyosó

Az udvar                                                                     Kőhordás

Erődrészletek a lőrésekkel

A munka végén díszben

Az erőd helye a térképen: ITT

Aki esetleg tud olaszul, az erőd weboldala: ITT

Egy rövidke videó az állapotokról: ITT  

Emlékmű avatás, Jászárokszállás

Jászok az idén Jászárokszálláson találkoztak a Világtalálkozó ürügyén. Csapatunk az első napon csöppent ebbe a három napos forgatagba. Nem azért hívtak bennünket mert jászok volnánk, hanem a nagyon szépen felújított I. világháborús emlékműnél volt szükség ránk. Reméljük megszolgáltuk a bizalmat.

Szépen megújult az emlékmű katonaalakja, és mert eddig nem volt ismert a hősök névsora, azt is felvésték az új fekete márvány talpazat tábláira.

Az emlékmű talpazatán lévő verset ide írom, hátha nem jól olvasható a fényképeken.

"Illetődve állj meg vándor e helyen,

Mit megszentelt az égő honszerelem.

Ez a szobor a jász daliák emléke,

Nevük ott áll a dicsőség könyvében.

Árokszállás hőseidre légy büszke,

Vitézségük honszerelmed fénytükre.

Turulmadár akárhová elszállhat,

Hűbb szívekre nem találhat tenálad."

Múzeumok Éjszakája, Kocsér

Nagykőrösről napkeletnek fordulva, úgy majdnem egy tucat kilométer után Kocsérra érkezünk. Széles egyenes utcák, görbe tán' egy sincs. Szép szellős, olyan síkvidéki település. Nem régi. Ez évben lett 139 éves. A tanyarendszerből 1877-ben lett nagyközség, merthogy egyes adatok szerint már az 1800-as évek közepén kb. 300 lélek - rendes, dolgos, jóravaló emberek - lakták ezt a tanyavilágot.

Úgy másfél óra járásra - gyalog - van Kocsér határában, a Kutyakaparó csárda. Petőfi énekelte meg ezt a vendégvárót 1847. januárjában, nem nagy megelégedéssel.(ITT olvasható)

Mint írtam jóravaló emberek lakják e vidéket. Lakóhelyük érdekében alakult civil kezdeményezésre egy társaság, ily névvel: Legyünk Kocsér Jó Gazdái.

Nevük nincs egy hivatalban sem beírva a nagykönyvbe. Csak úgy, a maguk erejéből lelkesedéséből működnek. E társaság hívta meg csapatunkat a : Múzeumok Éjszakája – c. rendezvényükre, mert Kocsér katonahősei iránti tiszteletadást is belevették a programjukba.

Régebben egyszer már járt itt csapatunk a Gábor Áron általános iskolában, azt hiszem nem aggályos azt írni, hogy példánkon alakult meg a községben a gyermektüzér csapat.

Emléktábla felújítás, Nagykáta

Amikor nem viselünk egyenruhát de együtt a csapat

Aki valamilyen okból járt már az Epresi iskolában, annak minden bizonnyal – ha csak egy pillanatra is – megakadhatott a szeme a bejárati botívek folyosóján felfüggesztett márványtáblán, ami egy első világháborús emléktábla. Mácsik istván tanító úr emlékére.

Az emléktábla elhanyagolt állapotából ítélve talán még sosem volt karbantartva. Ezért nagyon ráfért már egy kis gondozás.

Az iskola igazgatónőjének engedélyével, tüzércsapatunk hozzáértő tagjai leszedték az emléktáblát és a felújítása után visszaszerelték az új díszcsavarokkal, amikből hiányzott is egy garnitúra.

Ahogyan a táblán olvasható, Mácsik István tanító úrnak állították az emléktáblát kartársai. Hogy mikor született meg a tábla arról nincs adat. Az is lehet, hogy előbb, mint a Nagykáta főterén álló I. világháborús emlékmű, amin szintén szerepel a tanító úr, de Macsik István névvel, aki karpaszományos őrmesterként szolgálta a királyt és a hazát.

Szerettei, kartársai hiba várták haza.

I. Palócfesztivál Bér - Virágos puszta

Ezt a tájat bizonyára Isten jókedvében teremtette. A nyugtató zöld szín ezer árnyalatával magához ölelt természet. Az utak fel s alá szaladnak, kanyarognak jobbra-balra és mindegyik célba ér. Az egysávos út fölött már lombok bólogatnak, jobbról hatalmas tábla MAGYAR ÚT. Jó felé haladunk!

Az ágyút vontató autónk előtt szabad az út. A többieket lefogják, meg kell váltani a belépés jogát. Balról sátrakat hagyunk el, melyekben szorgos emberek teszik, amit tenni kell. A lehúzott ablakunkon már illatként tekeredik be a sült hús, bár még reggel 9 óra, jut eszembe, reggelizni is kell!
   

Mire 10 órakor a szentmise elkezdődik, már a helyünkön vagyunk, egy kopár kisebb domb tetején, körpanorámás kilátással. Előttünk a rendezvény völgye, a főzős sátrakkal, melynek egyik sora felkúszik az ágyúállásig.
   

Mindenhol csak vidám embereket látunk, a Teremtő ránk mosolyog, kitűnő az idő.
   

Óránkét durrantunk egy nagyot, megszólaltatjuk a hatfontost, no meg a kézi fegyvereket. Tudtára adatik mindenkinek, hogy itt vitézek is vannak! 

Tény, hogy óránkét szépen összegyűlnek körülöttünk a kíváncsiak, mindenki az ágyúnál és persze velünk akar fényképezkedni. Hiába no! A ruha teszi az embert!

Az időnk tovalibben, a nap is húzódik a horizont felé, ágyúrakodás, majd hazafelé fordítjuk a kerekeket.

Viszont látásra Virágos - puszta!

Még több kép ITT

Gyászjelentés

A Nagykáta Honvédtüzér Hagyományőrző Alapítvány
elnökségének tagja

Ézsiás Imréné

életének 61. tavaszán visszaadta lelkét a Teremtőnek.

2016. május 5-én 16 órakor kísérjük utolsó útjára a nagykátai temetőben. 

 

Basa László temetése, Nagykáta

Feketére festett nap, ismét bajtársi temetés.

Basa László nyugalmazott tanár, a nagykátai Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat megálmodója, létrehozója és vezető századosa, elhagyott bennünket.

A gyermekkorú katonai hagyományőrzés jelentős személyének kezéből hullott ki a kard. Parancsnok nélkül maradt a csapata.

"Az ő kezéből most kihullott a zászló, de reméljük, és bizonyára ő is remélte, hogy van, aki felemeli és továbbviszi azok közül, akik a Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapatban nőttek fel, teljesítenek, vagy teljesítettek szolgálatot, hiszen az általa vezetett csapat a gyermekmozgalom egyik legismertebb közössége lett, Nagykáta pedig a szövetség egyik központjává vált."

Bajtársunkat katonai hagyományőrző tiszteletadással kísértük utolsó útjára, a csapata díszlövésének hangjainál helyezték Őt örök nyugalomra.

(Az idézet részlet, A Magyar Hagyományőr Világszövetség elnökének, Vitkó Egonnak búcsúztatójából.)

Még több kép az eseményről ITT!

Gyászjelentés

A Kossuth Lajos Gyermektüzércsapat alapítója, parancsnoka,
katonai hagyományőrző bajtársunk

Basa László

életének 68. évében visszaadta lelkét a Teremtőnek.

Katonai hagyományőrző tiszteletadással kísérjük nyughelyére,
2016. április 15-én 16 órakor, a nagykátai temetőben. 

Bajtársunknak könnyű legyen az anyaföld!