Doni emléktúra Jászboldogháza

Tél lévén, kellemesnek is mondható a reggel. A éltető nap még igen unottan engedi sugarait a gyülekező seregre.

A Doni-emléktúrára gyülekezünk Jászboldogházán, a Polgármesteri Hivatal előtt. A tervezettnél később érkeztünk meg, hiszen a vontatott könnyű ágyunkat is hoztuk, illetve vontattuk. De a lényeg, a 9 órás megemlékezésre már minden rendben volt. Ágyúnk a helyén, díszőrség felállításra kész, az emlékmenet résztvevői felsorakozva. 9 órakor pontosan elkezdődtek a Doni-hősökre emlékező percek.

Don, a Don-kanyar, A Doni-áttörés a magyar történelemben szinonimájává vált a katonai szenvedésnek. A keserves vánszorgásnak a végtelen hómezőn, a csontropogtató 40 fokos hidegnek, a hókupacból kiálló emberi karnak, a lánctalpak alatt szétlapuló katona testének, a fagyott testrészeknek, az elkeseredésnek, a vágyott halálnak és még hosszan sorolhatnám a végtelen szenvedések fokozatait.

A jászboldogházi megemlékezésnek vége. Az emléktúra résztvevői kettes oszlopban felsorakoznak. A menet elején a katonai hagyományőrzők, a végét pedig  a civil résztvevők zárják.

A község temetőjében az ismeretlen katona sírjánál, koszorúzás és díszsortűz, majd irány Jánoshida.

Mivel módunkban áll a választás inkább az aszfaltutat választjuk az olvadt, ragacsosan sáros dűlőút helyett.

Jánoshidán került pogácsa és tea is a menetoszlop számára. majd az elhelyezkedések után megemlékezés a II. világháborús emlékműnél.

Visszafelé már a könnyebb végét választottuk a dolognak, a település határában már járműre szálltunk.

Az idén is megcsodáltuk Kövér Attila barátunk hatalmas gyűjteményét. Volt mit csodálni. Majd vacsorát adtak az emléktúra résztvevőinek.

A Doni-Hőseinkre emlékezve, megint volt egy szép napja csapatunknak.

Még több kép itt!

Képek: Babinyecz János, Káplár Arnold

A Doni-harcok emléknapja

Hazánk katonai történelemének egyik legszomorúbb eseménye az 1943. évi doni áttörés. Az 1942 nyarától 1943 februárjáig tartó Don melletti harcokban a több mint kétszázezres Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg jelentős része megsemmisült. A veszteségekről nem állnak rendelkezésre pontos adatok. A jelenlegi kutatások szerint 42 ezer magyar katona halt hősi halált vagy tűnt el, 28 ezer Magyarországra visszaszállított sebesült volt, a Vörös Hadsereg pedig 26 ezer magyar hadifoglyot ejtett. A Don melletti harcokban elesett katonák két temetőben nyugszanak. Az urivi áttörés térségének Boldirevka települése melletti I. Magyar Központi Katonai Temetőben 8375, a rudkinói II. Magyar Központi Katonai Temetőben 19 110 magyar honvéd földi maradványait temették el.

(Magyar Kurír)

 Tüzércsapatunk rendezésében emlékeztünk nemzetünk katonáira.

2017. Karácsony

Krakkó, Lengyelország 2017. december 8-9-10.

1914 december hatodikán indult meg a második krakkói csata, Krakkó és Wieliczka között, a védő osztrák-magyar, német és a támadó orosz csapatok között. December 13-ra sikerült az orosz csapatokat kelet felé visszaszorítani, majd ezt követően a front többet nem közeledett a városhoz. A városvédő harcoknak, és a harcokban elesett katonáknak állít emléket a Kaim dombon 1915 óta álló obeliszk. (Igen sok magyar katona alussza örök álmát a környék katonatemetőiben.)

Lengyel hagyományőrzők és civilek minden évben megemlékeznek az eseményekről. Csapatunk meghívást kapott az idei megemlékezésre, amire úgy éreztük fontos, hogy eljussunk. Jól éreztük… Ugyanis a Kaim dombra emeletes házakat akarnak építeni az obeliszket pedig el akarták bontani, ezzel egy fontos krakkói emléket megszüntetni. 

Csapatunk pénteken délután érkezett Krakkóba. Telefonálások sora után sikerült elfoglalnunk a szállásunk. Vacsoránkat jó hangulatban, régebbi utazások emlékeinek felelevenítésével fogyasztottuk el. Közben megérkezett a Lengyel Légió egyik Krakkóban tanuló csapattagja, a tolmácsunk, Kristóf. Tolmácsunk elvitt minket az este folyamán a város néhány nevezetességéhez, köztük Pilsudski szobrához, a posztócsarnokhoz, és a Wawel-hez is. 

Szombaton délelőtt megemlékezés az obeliszknél. Jelen volt az eseményen a krakkói magyar konzul is - Dr Körmendy Adrienne - akinek koszorúját csapatunk tagja helyezte el az emlékmű talapzatán. A Krakkó Tv kamerával rögzítette a történéseket. 

Este egyenruhás karácsonyi partin vettünk részt. PrzemysŁav a FsAR2 vezetője és az események főszervezője beavatott minket a lengyelek egy karácsonyi szokásába, az ostyatörésbe. Az emberek ostyát törnek egymással, és ezzel együtt elmondják egymásnak karácsonyi jókívánságaikat. Ez után családias környezetben forralt bor, és finomabbnál finomabb falatok közepette új barátságok, új kapcsolatok alakultak ki. Este fél hétkor közösen néztük meg a híradót, amely a délelőtti eseményeket közölte. 

Vasárnap a reggeli elfogyasztása után elköszöntünk vendéglátóinktól és elindultunk hazafelé. Hihetetlenül jó érzés volt magyarnak lenni odakint. Ez úton szeretnénk megköszönni Smid Tibornak a sofőrséget, hiszen, ha ő nincs, akkor nem jutunk ki erre a fontos eseményre.

Tinka Ádám

Csapatunk eddigi lengyelországi útjai: 2008. Krakkó és 2013. Izabelin-Lipkow

150 éves az önálló magyar hadsereg – Budapest

1867 jelentős fordulat nemzetünk számára. Megszületett Ausztria és Magyarország között az egyezmény 1867. július 28-án. Ezáltal megszülethetett a Magyar Királyi Honvédség, melynek alakulatai 1869-ben kezdtek létrejönni.

(Nagyon szép szavunk a HONVÉD, annak a fegyveres katonának a neve aki a HONT VÉDI. 

Honnan is származhat ez az elnevezés?)

Gosztonyi Péter művéből idézek:

„1848. március 15-e után hetekig vitás volt, milyen néven nevezzék el az új magyar fegyveres erőt: »polgárőrség«, »nemzetőrség«, »magyar csatárok« és hasonló elnevezések születtek. Míg aztán valakinek eszébe jutott Kisfaludy Károly egy 1821-ben (!) írt verse: az »Élet korai« című. Ott találhatók a következő sorok:

Midőn hazáját rabbilincs fenyíti,

Bőszült érzéssel harcmezőre száll;

A szép szabadság hőslánggal hevíti,

Körüldörögje bár ezer halál.

Nem csügged s honvéd tisztét teljesíti,

Míg győz, vagy testhalmok közt sírt talál,

A jobb utókortól reményelve bérét,

A nyert borostyánon kiontja vérét.

   

Ezentúl nevezeték a »mozgó nemzetőrséget« honvédségnek és az e testületben szolgálatot vállalt nemzetőrt honvédnek.”

Először az 1848/49-i szabadságharc hősi küzdelmeivel ejtette bámulatba a világot a honvédség. Élete akkor nem tartott soká; alig másfél év után szűnt meg.

Másodszor az országos fénnyel ünnepelt 1867. évi királyi koronázás nyomán, 1868-ban hozott törvénnyel jött létre ismét  Honvédség. Másodrendű fegyveres erőnek szánták ugyan, de a magyarság lelkesedéséből és áldozatkészségéből a harcos csapatok legelsőjévé fejlődve, a világháború minden csataterén barát és ellenfél legnagyobb tiszteletét vívta ki. A háborút befejező összeomláskor ez a honvédség is a történelemé lett.

A Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség ezen a napon ünnepelte meg az önálló magyar hadsereg felállításának 150. évfordulóját.

A résztvevők a Sz. István bazilikában szentmisén vettek részt, majd a Hősök-terén megkoszorúzták az Ismeretlen Katona Sírját.

Csapatunk a díszőrség és koszorúzás feladatát látta el.

Buda, Bem-tér.

Szentkúti Ferenc:

Hősköltemény egy pesti srácról

Te napköziben nevelkedett apró kamasz, 
ontottad drága véredet,
s a kivívott szent szabadságban
megkaptad érte béredet.
Te kicsiny bajtárs – esküszünk, hogy
megvédjük ezt a drága vért,
mert nem lehet, hogy kicsiny szíved
hiába ontott annyi vért…

A tankok acél záporában
sem remegett gyenge kezed.
Bátran markoltad meg a géppisztolyt,
és szórtad rájuk a tüzet.
Kicsiny szíved tán összerezzent,
de lábad bátran szaladt.
Kezedből nyugodt, biztos ívben
repült a benzines palack…

Te pesti srác, te hősök hőse
ontottad drága véredet,
s a kivívott szent szabadságban
megkaptad érte béredet.
Te kicsiny bajtárs – esküszünk, hogy
megvédjük ezt a drága vért,
mert nem lehet, hogy kicsiny szíved
hiába ontott annyi vért…

Te pesti srác,
Te napköziben nevelkedett apró kamasz!
Te, akinek élete mindössze
Vagy tizenöt sivár tavasz.
Téged, ki ezt a drága élted
hazádért így adtad oda,
amíg magyar él a földön:
nem felejtünk el soha!

A tél még nem érkezett el, de már fázósan húzzuk össze a kabátot. Nem messze tőlünk a Duna fodrozódik, a víztükrön az aranyló Országházunk csillámdarabkái ringatóznak. A Bem - téren várakozunk, 1/2 6 körül jár az idő és már öreg este van, sötétség oson a fák között.

A " pestisrácok.hu" és a Revolution 56 Söröző rendezvényére vagyunk hivatalosak. A feladatokat gyakoroljuk, még van kis időnk.

18 órakor kondul a közeli templom harangja, Stefka István újságíró a mikrofonhoz lép. Szomorú az évforduló. A Budapestre bevonuló orosz tankok lánctalpai marták az utca kövét. A szabadság reménye pár nap alatt elveszett.

November 4. a halhatatlanok napja. Ma értük lobbant a gyertya lángja.

1956-os megemlékezés – Nagykáta

Az eső csak esik, csak esik. Súlyos, páradús fellegek kúsznak át városunk felett. 

A megemlékezés 10 órakor kezdődne és semmi jel nem mutat arra, hogy csendesedne az égi áldás. Határozat születik, behúzódik az ünneplő közönség a Művelődési Házba. 

   

Különösebb baj nem történik, a színpadon lezajlik a kulturális program.

A végére megunta az eső magát és csendesedett. Így mód volt arra, hogy, elhelyezzük a koszorúkat az emlékmű talpazatán.

Csapatunk a díszőrség és a koszorúzási feladatokat látta el.

25 éves a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség (Budapest)

Huszonöt év, egy negyed évszázad. Nem kevés, de csak számunkra. Nekünk itt közép Európában, az eszmék ide-oda áramlásában, már a huszonöt is soknak tűnik.

Talán az ezredforduló környékén Pápára voltunk hivatalosak - a már legendává vált huszártáborba - mint szép hazánk első tüzércsapata. Igazi megtiszteltetés és kitüntetés volt, hogy meghívtak bennünket. Itt találkoztunk Stuttgarti vendégekkel, akik egyébként a városi lövészklub tagjai voltak. Megérdeklődtük, vajon hány éves a stuttgarti lövészklub? Most ünnepeltük a 300. évet! - válaszolták.

Hall in Tirol nevű városkában vettünk egyszer részt az Úrnapi körmeneten.

A helyi sóbánya zenekarával mentünk a találkozó színhelyére. Érdekelt bennünket mióta zenekar a zenekar. Mutattak egy képet a Sóbányász Zenekar székházának falán, ami Ferenc József látogatásakor készült 1874-ben.

Nos, a Magyar Huszár és Hagyományőrző Szövetség kitett magáért remekül megszervezett évfordulót tartott, kicsit karöltve a Nemzeti Vágta rendezvényeivel.

Precízen megszervezett tábor, finom étkek, jó idő, mi kell még, hogy jól érezze magát a katonai hagyományőrző? Találkozás a régi bajtársakkal, traccsolás, nagy beszélgetések,

- Emlékszel még, amikor ..........? 

Jó volt régieket látni! Volt aki már elköltözött a földi létből, hiszen ha az egyik ajtón bejövünk a másikon idővel ki kell menni.

Az ünnepi közgyűlésen mindenki - aki részt vett ezen a napon - megkapta a 25. év emlékérmét. 

Résztvevők a csapatunktól: Káplár Béla hő. százados, Czető Bálint tüzér, Tinka Ádám tüzér, Tóth Tamás tüzér, Smid Benedek tüzér, Bárdy Gergő tüzér, Kármán Bálint tüzér.

Csapatunk tagjai kitüntetéseket is vehettek át:

Káplár Béla százados, a MHKHSZ Jubileumi Tiszti Keresztjét kapta.

Magó János káplár, a MHKHSZ Arany Érdemkeresztjét kapta.

Barad Attila főtüzér, a MHKHSZ Ezüst Érdemkeresztjét kapta.

Tóth Péter tüzér a MHKHSZ  Bronz Érdemkeresztjét kapta.

Elismerő oklevelek és a képek az érdemkeresztről az "Elismeréseink" rovatban!

III. Tápiófesztivál, Nagykáta

Hogy rohan az idő, már a III. fesztivált rendezi  város.

Van itt minden, ami szemnek, szájnak ingere. Van itt amire felülhetsz és van amiről lejöhetsz, kiállítások amit megnézhetsz, táncosok akiket megcsodálhatsz, főzőverseny ahol kóstolhatsz, ha kapsz. Valamelyik szekéren is találhatsz helyet, ha a szüreti felvonulást nem szeretnéd kihagyni. Majdnem kifelejtettem: városnéző kis vonat is zötykölődött városunk utcáin.

Különböző irányzatú zenék kavarognak a levegőben, az erősebb győz. Szóval össznépi mulatság két álló napig.

Hogy mégis valahogy elkezdődjék, durrantottunk kezdetnek egyet!

Kőbánya, Rendvédelmi Napok

 Az idén megrendezett Rendvédelmi Napok már a 10. volt a sorban. ( Mi most voltunk harmadszor.) Ebben az évben 2 naposra sikeredett , csapatunk csak a szombati napon volt jelen. Vasárnap már a MATASZ hagyományőrző csapata váltott bennünket, egy légvédelmi ágyúval.
 
Bemutatom egyik képünkön a magyar fejlesztésű páncélozott harcjárművet, a KOMONDOR -t, most itt sötét színben.
 
A napunk gyorsan telt, nagy volt a látogatottságunk. A környezetben mi régiségnek számítottunk.